Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

120 Büntetőjogi Döntvénytár. és bűnösséget megállapító új ítélet hozása, mikor az esküdtek a ténykérdésre adott válasszal azt állapították meg, hogy a vádlott a felé közeledett sértettet megragadta, azzal dulakodott, többször ledobta, majd midőn a sértett felkelt és huzakodás közben ismételten elesett, csízmájával megtaposta, amely bántalmazás folytán fellépett agyhüdés következtében a sértett halála következett bé, a jogkérdésre adott válasz alapján azonban az esküdtbíróság a halált okozott súlyos testi sértés vádja alól felmentette a vádlottat. (Kúria 4916 febr. 1. B II. 9314. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panasznak a Bpn. 29. §. 6. pontja alapján bejelentett részét elutasítja ; azonban az esküdtbíróság ítéletét a Bp. 385. §.1. a) pontjában meghatározott okból megsemmisíti és a vádlottat bűnösnek mondja ki a Btk. 301. §-ába ütköző s a 306. §. szerint minősülő halált okozó súlyos testi sértés bűntettében . . . indokok: Az esküdtBíróság ítélete ellen a kir. ügyész jelentett be semmisségi panaszt a Bp. 385. §. 1. a) és a Bpn. 29. §. 6. pontja alapján a vádlott bűnösségének a meg nem állapítása miatt és mert az esküdtek határozata önmagának ellenmondó. A panasznak utóbbi része alaptalan. Ez a panasz ugyanis arra van alapítva, hogy az esküdtek a főténykérdésnek igennel történt eldöntése dacára, a kapcsolatos jogkérdésre nemmel feleltek, ekként határozatuk önmagának ellenmondó. Minthogy azonban az esküdtek a jogkérdésben mérlegelik és bírálják el a ténykérdésben valónak elfogadott cselekménynek az anyagi büntető törvény rendelkezése szerint való minőségét, válaszuk lehet ugyan téves, de a ténykérdésre adott válasszal, mint ilyennel ellenmondásba nem kerülhet. Ellenben a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett panasz alapos. Az esküdtbíróság ugyanis azért mentette fel a vádlottat, mert az esküdtek a jogkérdésre adott válaszukkal kimondották, hogy a vádlott tette nem foglalható a Btk. 306. §-a alá. Az esküdtek azonban a fő-ténykérdésre adott feleletükkel azt a tényt fogadták el valónak, hogy a vádlott és a sértett