Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)

büntetőjogi Döntvénytár. rendelkezés különösen annál az oknál fogva is törvényszerű, mert a ténymegállapítás szerint vele G. vádlott nem mint hadseregszállító íél szerződött s E. vádlott a szénát nem a fegyveres erő céljaira adta el. É. vádlott ugyanis tagadta, hogy neki akár a szerződés megkötésekor, akár később tudomása volt volna arról, hogy az általa eladott széna a fegyveres erő céljára fog szolgálni s ezt a védekezést megcáfoló bizonyító adat nem merült fel. Már pedig az 1915 : XIX. tc. 1., 4. és 6. §-a alá eső bűncselekményeknél a céltudata vagyis az, hogy a szerződéssel vállalt szolgáltatás a fegyveres erő céljára teljesítendő, olyan lényeges teltétel, hogy ennek hiányában e bűncselekmény tényálladéka nem teljes, s így enélkül az meg sem valósítható. Az imént hivatkozott §-ok helyes értelmezése szerint tehát kétségtelen, hogy úgy a főszerződő léinek, mint az alszállítók és alvállalkozóknak tudniok kell, hogy a fegyveres erő céljára teljesítendő szolgáltatás elvállalásáról van szó. Mert a szerződni és vállalkozni hajlandó telek csakis e tudat mellett vannak abban a helyzetben, hogy a kötelezettség elvállalása, illetve annak teljesítése előtt a kivételes törvénynek a hadiszállításokra vonatkozó szigorú büntető rendelkezéseit számba vehetik és a súlyos felelősséget mérlegelhetik. De alaptalan G. vádlottnak panasza is. Tény ugyanis, hogy G. vádlott a legyveres erő céljára szolgáló 2500 q széna szállítása iránt vállalt kötelezettséget. Tény az is, hogy szállított ugyan 2595 q szénát, ebből azonban 765 q, mint a kikötött minőségnek nem megfelelő visszautasíttatott. Tehát csak 2330 q olyan szénát szállított, mely a szerződésbeli minőségnek megtelelt, s ebből nyilvánvaló, hogy kötelezettségét részben nem megfelelően teljesítette. G. nem mint hadsereg részére szállíió s nem mint a fegyveres erő céljára teljesítendő szolgáltatás iránt szerződött fél kötötte meg a szerződést É. vádlottal. Az ettől megvett szénát is esak jóval később adta el a m—i élelmezési raktárparancsnokságnak. Az ő részéről később vállalt szolgáltatás teljesítését tehát E. a széna eladása alkalmával mint alszállító el sem vállalta. Ezeknélfogva É.-t mint eladót, a közte és G. között létrejött szerződés alapján a tekintetben, hogy a szállított széna a kikötött minőségnek megfeleljen, csak magánjogi felelősség terhelte, s ekként az a ténye, hogy részben nem megfelelő szénát szállított, csupán a magánjog szabályai szerint elbírálandó kártérítési kötelezettségre nyújthat alapot. G. ellenben tudta, hogy az E.-tól vett széna is a katonai hatósággal később kötött szerződés értelmében a fegyveres erő céljára fog szolgálni, s tényleg a parancsnokságnak szállította is. De tudnia kellett ennek a vádlottnak azt is, hogy É.-nek a szállítás céljáról nincs tudomása. Okszerű tehát az a következtetés, mely szerint G. nem Büntetőjogi Döntvénytár. X. 7