Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 10. kötet (Budapest, 1917)
ISüntetőjogi Döntvénytár. 73 és hogy erre a nevezett fiúnak a vádlott irányában tanúsított kihívó, sértő viselkedése adott okot. Ezen tényállás alapján a kir. járásbíróság a vádlottat az 1914 ; XLL te. 2. §-ába ütköző becsületsértés vétségében bűnösnek nyilvánította; a büntetés alól azonban az id. törvény 18. §-a értelmében felmentette; egyúttal pedig a vádlottat a Bp. 480. §-a alapján 65 K bűnügyi költségnek a főmagánvádló részére leendő megtérítésére kötelezte. A íőmagánvádlónak a vádlottnak a büntetés alól történt felmentése, továbbá a vádlott bűnösségének megállapítása és a költségekben történt marasztalása miatt közbevetett fellebbezésére a kir. törvényszék jogerős ítéletével az elsőbírósági ítéletnek a bűnösség megállapításáról és a vádlottnak a büntetés alól történt felmentéséről rendelkező részét helybenhagyta; ellenben a költségekről rendelkező részét megváltoztatta és kimondotta, hogy a felmerült költségeket ((mindegyik fél saját maga viseli képviselőjével szemben». Ezen rendelkezés indokolására azt hozza fel a kir. törvényszék, hogy «a méltányosság elvével nem tartotta összeegyeztethetőnek, hogy vádlott akkor, amikor az 1914 : XL1. tc. 18. §-a alapján a büntetés alól felmentetik, az ezen büntetéssel erkölcsi és anyagi következmények szempontjából egy tekintet alá eső bűnügyi költségek megfizetésére köteleztessék.)) Ez az érvelés téves és az arra alapított rendelkezés törvénysértő. Az 1914 : XLI. tc. 18. §-ának rendelkezése a büntetőjogi igazságosságból meríti létjogosultságát, amennyiben lehetnek körülmények, melyek az itt szóban lévő büntetendő cselekmény elkövetését menthetővé teszik; melyeknek fenforgása esetében tehát nem felelne meg az igazság követelményeinek, ha a vádlott ilyen cselekményért büntetéssel is sújtatnék. Egészen más szempont alá esik a bűnügyi költségek megtérítése iránti kérdés, melynek, mint lényegileg magánjogi, a kártérítéssel rokontermészetű kérdésnek elbírálásánál elsősorban a magánjog elvei veendők figyelembe. Ezek szerint nem lehet vitás, hogy mindenki az őt érő kárt, vagy az általa saját érdekében telt kiadást maga tartozik viselni, hacsak arra másnak jogellenes cselekménye nem adott okot. Az utóbbi esetben a kiadás megtérítésének kötelezettsége arra hárul, aki azt jogellenes eljárása által okozta s ezt a jogszabályt tartalmazza a Bp. 480. ^-ának 1. bekezdése, mely meghatározza, hogy abban az esetben, ha a bíróság a vádlottat bűnösnek mondotta ki, a bűnügyi költségeket a vádlott köteles megtéríteni, mert a bűnösség kimondása magában foglalja annak