Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

34. Büntetőjogi Döntvénytár. 26. A Btk. 77. £~a szempontjából közvetetten lehet az oly veszély is, amelynek megkezdődése nem nyomban, hanem csupán bizonyos feltétel bekövetkezése esetére várható. (Kúria 1914 november 14. 7000. sz.) A kir. Kúria: Mindkét alsófokú bíróság ítéletének a D.Róza vádlottra vonatkozó részét a Bp. 385. §-ának 1. c) pontjában foglalt semmisségi okból a Bpn. 33. §-a alapján megsemmisíti és ezt a vádlottat a vád alól a Bp. 326. §-ának 3. pontja alapján felmenti. . . . Indokok: D. Róza vádlott a kir. tábla ítélete ellen semmisségi panaszt jelentett be azért, mert hamis tanúvallomását a Z. Sándortól eredő oly fenyegetés hatása alatt tette meg, amely a Btk. 77. §-a értelmében a cselekmény beszámíthatóságát kizárja. A panasz alapos. Ugyanis a kir. tábla valónak fogadta el, hogy Z. Sándor D. Róza vádlottat a járásbírósági tárgyalást közvetlenül megelőző napon revolver felmutatása mellett lelövéssel való fenyegetéssel birta rá, hogy a járásbíróság előtt hamis vallomást tegyen. A kir. tábla ezt a fenyegetést nem találta olyannak, amely a Btk. 77. §-a értelmében a beszámíthatóságot kizárná, mert egyrészt a fenyegetésnek a tárgyaláson hatása már nem lehetett, mivel D. Rt'za ott bírói oltalom alatt állott és a fenyegetés bevallásával még fokozottabb bírói oltalomban részesült volna, másrészt mert a járásbíróságtól való távozás után D. Róza vádlott már nem lévén a Z. Sándor befolyása alatt, mi akadálya sem volt annak, hogy a bírósághoz visszatérve, hamis vallomását visszavonja; mivel pedig ezt nem tette, a fenyegetés hatása nyílván nem is volt komoly. Ezek alapján a kir. tábla a D. Róza bűnösségét megállapította. A kir. lábla következtetése azonban téves; mert amily mértékben D. Róza vádlott a lelövéslől tartott igazmondás ecetén, époly mértékben tarthatott attól a hamis vallomás visszavonása esetére, sőt törvénytudatlan létére a visszavonás mentő hatályát nem is ismerte. A bírói oltalom pedig csak a bírói helyiségben iévén hatályos, ez annál kevésbbé volt alkalmas a fenyegetés hatásának az eloszlatására, mert a tanúvallomás a Z. Sándor jelenlétében történt. Minthogy pedig a fenyegetés soha a bíró jelenlétében meg