Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

26 Büntetőjogi Döntvénytár. Az a körülmény, hogy az 1913: XXI. tc. 3. §-ának 2. pontja a munkakerülést vétségnek minősíti és arra az 1. és 2. §-okban meghatározottnál súlyosabb büntetést szab abban az esetben, ha oly tények merültek fel, amelyekből meg lehet állapítani, hogy a tettes rendszerint bűncselekmények elkövetéséből tartja fen magát, a nmnkakerülésnek és munkakerülő által elkövetett egyéb törvényszegéseknek egységgé való alakítását szintén nem indokolja, mert a tettesnek a 3. §. 2. pontjában feltételezett magatartása, egyúttal bizonyítékot képez arra nézve, hogy az munkakerülő életmódot folytat és az 1913: XXI. tc. 1. §-ában körülírt bűncselekményt is elkövette, de annak az éleifentartás céljából elkövetett más, önálló bűncselekményekért való megbüntetését egyáltalában nem zárja ki. Nyilvánvaló ezekből, hogy a munkakerülés a teties által elkövetett más bűncselekményekkel anyagi halmazatban állván, a jelen esetben a Btk. 96. §-a alkalmazandó lett volna; hogy tehát a kir. járásbíróság a törvényt megsértette akkor, midőn a vádlott ellen a munkakerülésen felül vádként felhozott lopás vétségét és az ellene beigazolt tulajdon elleni kihágást nem tette ítélet tárgyává. Megsértette a törvényt a kir. járásbíróság azzal is, hogy vádlottat az 1913: XXI. tc. 5. §-a alapján dologházba utalta, mert ennek a §-nak az életbeléptetése a törvény 21. §-ában az igazságügyminiszter külön intézkedésétől van függővé léve; ilyen intézkedés pedig mindeddig nem történt; valamint megsértette végül a törvényt, azáltal is, hogy az ítéletben a Bp. 327. §-ának 8. pontjában foglalt, általános érvényű s ennélfogva a jelen esetben is alkalmazandó rendelkezés ellenére a bűnügyi költségek iránt nem intézkedett. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani; egyúttal pedig az ítéletnek vádlott dologházba való utalásáról rendelkező részét hatályon kívül helyezni és vádlott büntetését a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdése értelmében arra való tekintettel, hogy a dologházba utalás már az 1913: XXI. tc. 10. §-ában meghatározott legrövidebb tartamánál fogva is, súlyosabb mint a törvény 3. §-ában megállapított fogházbüntetés, fogházban kiszabni kellett. ¥ ¥ = V. ö. bpesti kir. tábla 4101/1914. (az 1913 : XXI. tc. 1. §-ába ütköző és 3. §-ának 2. pontja szerint minősülő vétségnek, továbbá az 1894: XXIX. tc. 10. §-ába ütköző kihágásnak anyagi halmazata BDtár VIII. 212.).