Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

Büntetőjogi Dönlvénylái Indokok: ... A kir. ügyész az ílélet ellen a Bp. 385. §-ának l. c) pontja alapján éli semmisségi panasszal. A panasz alapos. Az esküdlek az íiélei rendelkező részében olvasható tényállást hétnél több igen szavazattal fogadták el valónak. Iliinek ellenére a vádlott azért mentetett föl, mert az esküdtek szintén hétnél több igennel azt a tényállást is valónak fogadták el, hogy a vádlott az elhalt F. János nejével régibb idő óta benső szerelmi viszonyban élt. s az eset éjjelén és helyén is összejött vele. G. János konyhaszobajában este 10 óra tájban a vádlott és F. Jánosné egy ágyba lefeküdtek. Éjjel 11—12 óra tájban F. János rájok tört, a konyhaszobába rontott s a félig lecsavart lámpa lényénél oít találta nejét és a vádlottat. Rájok rohant, mire neje az ágyból kiugorva eléje állt, kérlelte, hogy ne bántsa a vádlottat, aki az ágyból kiugorva s nadrágját magára kapkodva, szintén kéne az elhaltat, hogy ne bántsa. Az elhalt, nejét félrelökve, a menekülni akaró vádlottnak azt mondta: «Most megdöglesz!» és földhöz vágta, majd két kézzel a nyakán megragadva az ágyra csapta és torkát szorongatta. Vádlott tartva az elhalt fenyegetésének beváltásától, vagyis attól, hogy az elhalt őt megfojtja, nadrágzsebéből kivette a Browning-pisztolyt és a torkát lógva tartó F. Jánost mellbe lőtte. E tényállásból úgy az esküdtek, mint az esküdtbíróság azt a jogi következtetést vonták le, hogy a vádlott jogos védelemben cselekedett, cselekményének beszámíthalósága a Btk. 79. § ának 1. bekezdése értelmében ki van zárva, tehát felmentendő. Ez a jogi felfogás és következtetés azonban a törvény valódi értelmének nem felel meg. A fenti tényállás szerint ugyanis a vádlott és F. Jánosnénak tiltott szerelmi viszonya s főleg a házasságtörés folyamatban volt ténye által férji jogaiban és férfibecsületében, tehát személyében az elhalt F. János volt súlyosan megtámadva. E támadásban meglepett vádlott ellenében az elhalt gyakorolt jogos védelmet akkor, amidőn a vádlottat telten kapva, ellene erőszakot használt, hogy a jogtalan támadás folytatását megakadályozza. A jogosan védekező elhalttal szemben tehát a vádlott jogos védelemre nem hivatkozhatik, mert ő intézett támadást az elhalt személye ellen ; ő volt a jogtalanság terén. De nem állapítható meg a jogos védelem a vádlott javára azért sem, mert az elhaltnak puszta kézzel történt támadásával szemben még akkor sem volt szükséges az ölésig menő védekezés, ha állana is az, hogy a vádlott volt a jogtalanul és közvetlenül megtámadott. Az elhalt F. Jánosnak fegyvertelen támadását ugyanis a vádlottat védő F. Jánosné, az ezáltal segélyül hívott