Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 9. kötet (Budapest, 1916)

118 Büntetőjogi Döntvénytár. leiére kedvező hatást vár. A kir. ügyésznek a büntetés végrehajtásának felfüggesztése miatt a Bp. 385. §-ának 2. pontjában megjelölt semmisségi okból a Bn. 10. §-a alapján, továbbá a vádlottnak és védőjének a bűnösség megállapítása miatt közbevetett fellebbezésére a kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét, — a büntetés végrehajtásának felfüggesztését illetően az eset körülményeit és vádlóit életviszonyait is kiemelve — helybenhagyta. A kir. főügyész részéről a büntetés végrehajtásának felfüggesztése miatt a Bp. 385. §-ának 2. pontja és a Bn. 40. §-a alapján, továbbá a vádlott védője részéről hivatkozással a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjára bejelentett semmisségi panasz folytán a kir. Kúria 1915. évi január hó 26-ikán B II. 955/915. szám alatt hozott végzésével a védő semmisségi panaszának elutasítása mellett a kir. főügyésznek a koronaügyész által is fenlartott panaszát a Bp. 434. §-a alapján visszautasította azért, mert a Bn. 10. §-a értelmében a kir. főügyész a kir. ítélőtáblának, mint másodfokú bíróságnak ítéletét a büntetés végrehajtását felfüggesztő részében csak akkor támadhatja meg semmisségi panasszal, ha a bíróság a büntetés végrehajtását a törvény által kizárt esetben függesztette fel; már pedig az adott esetben a felfüggesztést a törvény nem zárja ki. A B III. 962/915. sz. bűnügyben az állapíttatott meg, hogy a vádlott, egy 53 éves, nős, hat gyermekkel bíró, büntetlen előéletű kereskedő egy ellene folytatott váltóperben arra nézve, hogy a neki felmutatott 600 koronáról szóló váltót sem sajátkezűleg, sem meghatalmazott útján alá nem írta, gondatlanul, szándékosság nélkül hamis vallomást tett és azt esküvel is megerősítette. Ezen tényállás alapján a kir. törvényszék a vádlottat a Btk. 221. §-ába ütköző, gondatlanságból elkövetett hamis eskü vétsége miatt tizennégy napi fogházra Ítélte el. A közvádlónak az eltérő minősítés, vádlottnak és védőjének pedig a bűnösség megállapítása miatt közbevetett fellebbezésére a kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta; de figyelemmel vádlott eddigi magatartására, egyéniségére, életviszonyaira és az eset körülményeire, a vádlottra kiszabott fogházbüntetés végrehajtását a Bn. 1. §-a alapján három évi próbaidőre felfüggesztette. E másodfokú ítéletet a közvádló a büntetés végrehajtásának felfüggesztése miatt a Bp. 385. §-ának 2. pontja és a Bn. 10. §-a alapján, továbbá a vádlott védője a Bp. 385. §-ának 1. a), 1. c) és 3. pontja alapján semmisségi alappal támadták meg. A kir. Kúria 1915. évi január hó 26-ikán B III. 962/915. szám alatt hozott ítéletével a védő semmisségi panaszát részben visszarészben elutasította, ellenben a kir. főügyész részéről emelt, a koronaügyész által is fentarlott semmisségi panasznak helyt