Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

Büntetőjogi Döntvénytár. volt a cégnek az is, hogy a papírok bizonyos mennyiségének árúba bocsájtásával és eladásával azok árfolyamcsökkenését az ő céljainak megfelelően előidézhesse. N. M. «in sich», vagyis mint önszerződő fél, ellentétben megbízóival «ala baisse» spekulált, kétségtelen tehát, hogy megbízóival szemben ellentétes érdeket képviselt és ez az ellentétes érdek adja azután magyarázatát annak az eljárásnak és törekvésnek, hogy ez a vádlott a saját célzatainak és vagyoni érdekeinek megfelelő befolyást gyakorolt megbízóinak elhatározására, amivel elérte azt, amint az eredmény mulatja, hogy magának és L. F. társának 465,339 K 81 f. tiszta nyereséget, vagyoni hasznot szerzett, a megbízóinak pedig 1.190,505 K 50 f. veszteséget, anyagi kárt okozott. Ez a szerzési mód pedig nemcsak rosszhiszemű, de csalárd is. Mert nemcsak akkor lehet szó a bizományos rosszhiszemű és csalárd eljárásáról, amint azt a védelem állítja, ha az a feleket a vállalatok jósága tekintetében téveszti meg, hanem akkor is, ha a bizományos, úgy mint N. M., az általa ajánlott értékpapírok tőzsdei árhullámzásának esélyei tekintetében ügyfeleit nemcsak jobb meggyőződése, de a tőzsdei értékek árfolyamának hullámzására befolyással bíró tényezőket ismei-ve, erre alapított szakértői következtetése alapján kialakult alapos kilátás ellenére félrevezeti és őket abból a célból, hogy magának vagyoni hasznot szerezzen, vagyoni érdekeikkel ellentétes és azokat károsító tőzsdei ügyletek kötésére minden lehető mód és eszköz felhasználásával reábirni törekszik. Az a fondorlat pedig, amely a tévesztés ilyen nagyobb fokát érte el, s olyan cselfogásokat alkalmaz, a csábítás olyan módjával él, mely a körültekintés magasabb szellemi fokán álló, de tőzsdei üzletekben mégis járatlan egyéneket képes megtéveszteni, a ravasz fondorlat fogalmát teljesen kimeríti s ennek a fogalomnak megfelel. A Kúriának a valóknak elfogadott tényekre alapított meggyőződése szerint pedig N. M. ily fondorlatosan járt el a vádbeli esetekben. Az nem vitás, hogy N. M. vádlott az általa létesített, lebonyolított és a vádba lett tőzsdei ügyletek íolytán vagyoni haszonra tett szert. Ha pedig ez tény és ha ezt a vagyoni hasznot miként •ez a kifejtettek szerint már megállapíttatott, a vádlott a saját feleinek ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtésével, tehát meg nem engedett, sőt csalárd módon és úton érte el, akkor jogilag nem lehet vitás, hogy az ilyen vagyoni haszon nem jogos, hanem jogtalan. Erre való tekintettel tehát nem bir törvényben gyökerező alappal a védelem részéről idevonatkozóan leihozott az az érvelés, hogy a keresk. törvény 381. §-a rendelkezésében megengedett «in sich» tőzsdejáték fohtán bekövetkezett vagyoni haszon már