Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

Büntetőjogi Döntvénytár. 28 féltve, őt éjnek idején magához be nem bocsátotta, amely ténykörülmény a vádlott tettét különösen súlyossá teszi. Ennyiben tehát elfogadható a vádlottnak az a védekezése, hogy az eset alkalmával nem akarta a sértettet megtámadni; ellenben az a védekezése, hogy a zsinegről nem tudott, a fentiekkel már teljes cáfolatot nyert. Minthogy ezek szerint bizonyítva van, hogy a vádlott a sértett lakásába annak beleegyezése nélkül, a fent leírt erőszakkal és jogos indok nélkül behatolt; minthogy vádlottnak ez a tette a Btk. 330. §-ában meghatározott bűncselekmény ismérveit kimeríti ; minthogy az elsőbíróság ekként a vádlott bűnösségét helyesen állapította meg: ennélfogva a vádlott és védőjének idevonatkozó fellebbezése alaptalannak bizonyult és az elsőbírósági ítéletnek idevonatkozó részét a fenti indokok alapján helyben kellett hagyni. Alaposnak találta azonban a kir. tábla a kir. ügyész fellebbezését. Az eset összes körülményeit ugyanis figyelembe véve, a kir. tábla úgy találta, hogy a vádlott tulajdonképen merényletet akart elkövetni a sértett erkölcsi tisztessége ellen és csak midőn ez neki nem sikerült, követte el augusztus hó 10-én tisztán bosszúból a vádbeli tettet, ami pedig annál súlyosabban esik beszámítás alá, mert a sértett a lakást tőle bérelte ki és ezáltal mint egyedül álló, teljesen védtelen, fiatal leány bizonyos fokig vádlott és családjának oltalmára bízta magát, amely bizalommal a A vádlott súlyosan visszaélt. Ezen igen nyomatékos súlyosító okon kívül további súlyosítóként mérlegelte a kir. tábla még azt is, hogy a vádlott már előzőleg is megkísérelte a sértetthez való behatolást, tehát cselekményét folytatólag követte el. Nem fogadta azonban el a kir. tábla az elsőbírósági ítéletben enyhítőként mérlegelt beismerést, mert a vádlott tagadta bűnösségét és a valóságnak meg nem felelő ténykörülményekkel védekezett; de nem fogadta el enyhítő gyanánt az erőszak kisebb mérvét sem, mert a vádlott tette folytatólagos volt és mert nemcsak a zsineget lépte szét, hanem nagy erővel a szekrényt is félre kellett tolnia és mert a sértettnek előző többszörös e'utasító válasza és védelmi intézkedése dacára mégis behatolt annak lakásába. A fent körülírt két nyomatékos súlyosító körülménnyel szemben tehát enyhítőként csakis a vádlott büntetlen előélete volt figyelembe vehető. Nem forog fen tehát sem annyira nyomaiékos, sem nagyszámú enyhítő körülmény, következőleg a Btk. 92. §-ának alkalmazása sem indokolt.