Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

18 Büntetőjogi Döntvénytár. méltán hihette, hogy a sértett ebben őt akadályozni fogja: rajta az alsóbírósági ítéletben megállapított erőszakot és testi sértést követte el és a Kbtk. 111. §-ában meghatározott tilalmat is megszegte. Tekintve azonban, hogy a vádlottnak neje a fentiek szerint véletlenül származott közvetlen életveszélyben forgott, hogy a ténymegállapítás szerint ez a veszély, amely orvosi segélyt követelt, az adott viszonyok között nem volt másként elhárítható, mint a közlekedési út megnyitása által: a vádlott amiatt, hogy a veszély elhárítását különben bűncselekményekkel eszközölte, a Btk. 80. §-a értelmében nem büntethető. Eszerint a kir. tábla tévedett azzal, hogy a beszámítnatóságot kizáró okot meg nem állapította. 21. Az 1913: XXI. tc.ll. §-a a dologházba utalásra és a visszaszállításra vonatkozólag kiterjeszti a BP.-ban meghatározott perorvoslatokat, de a BP. perorvoslati rendszerét nem változtatta meg. (Budapesti kir. büntetőtörvényszék 1913 aug. 30. 51545. sz.) A budapesti kir. büntetőtörvényszék mint fellebbezési bíróság: A kir. járásbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok.... Az 1913 : XXI. tc. 17. §-át a kir. ügyészség olykép értelmezi, hogy az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság kérdésében, nemkülönben a kir. járásbíróság ítélete ellen — a dologházba utalás és a visszaszállítás esetét kivéve — perorvoslatnak nincs helye. A kir. törvényszék azonban a 17. §-nak azt a rendelkezését, hogy <ta dologházba utalás és visszaszállítás kérdésében a BP.-ban a szabadságvesztésbüntetésre meghatározott perorvoslatnak van helye» akként magyarázza, hogy erre a rendelkezésre csak azért volt szükség, mert az eddigi törvény a dologházba utalást mint büntetési nemet nem ismerte. Eszerint tehát az említett rendelkezés a BP.-ban megengedett perorvoslatokat nem érinti stb.