Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

II) Büntetőjogi Döntvénytár. 18. Hűtlen kezelés bűntette (Btk. 363. ,ss'J a községi közbirtokosság erdőbírájának az a cselekménye, hogy a fatolvajjal a fa értékén alul maradó összegben kiegyezett, a fát a tolvajnál hagyta, a pénzt a pénztárba be nem szolgáltatta és a tolvajt fel nem jelentette. (Kúria 1913 november 5. 7421. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok : . . . . T. F. községi közbirtokossági erdőbíró, aki a hatóság részéről az erdőfelügyelettel meg volt bízva, több egyént falopáson érve, velük a fa értékén alóli összegben kiegyezett, a fát náluk hagyta, a pénzt a pénztárba be nem szolgáltatta, és a tolvajokat fel nem jelentette; ezen eljárásával a községnek, illetőleg a közbirtokosságnak, amelynek érdekeit előmozdítani tartozott volna, tudva kárt, másoknak — a tolvajoknak — pedig jogtalanul vagyoni hasznot szerzett; T. és R. vádlottak pedig mint községi előljárósági tagok T. F. vádlottnak ezt a cselekményét előmozdították és a haszon biztosítására egyetértettek azzal, hogy a kiegyezésben résztvettek és pénzt is vettek át. A vádbeli tettek tehát bűncselekménynek, jelesül a Bik. 363. §-a szerint minősülő hűtlen kezelésnek az ismérveit kimerítik. 19. A Btk. 259. §-a alá eső egységes ^terjesztés» a vádlottnak az a cselekménye, hogy a kinyomtatott ügyiratot az eljárásra hivatott bírákkal közölte és azt az ügyre vonatkozó hatósági iratcsomóhoz is csatolta. (Kúria 1913 szeptember 30. 6630. sz.) A kir. Kúria: Mindkét alsófokú bíróság ítéletét a BP. 384. §-ának 4. pontja alapján hivatalból megsemmisíti és az ügyet az esküdtbíróság hatáskörébe utalja. indokok: .... Az alsóbíróságok tényként azt állapították meg, hogy a vádlott az emlékiratot kinyomatta és a nyomtatványt nemcsak hogy periratként a bírósági ügyiratokhoz csatolta,