Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

\:\\ Büntetőjogi Döntvénytár. tárgyi tén)álladékál fenforogni, hogy gróf K. II. K. miniszterelnök és gróf S. li. földmívelésügyi miniszter, mint az akkori kormány tagjai ebbeli minőségükben voltak jelen s jártak el a képviselőházban, így tehát hatóságnak kiküldötteiként hivalalos eljárásukban szenvedték el azokat a bántalmaztatásokal, amelyek miatt a a vádlottak ellen a bűnvádi eljárás folyik. A kir. törvényszék az e részben nem vitás tényállásból kiindulva megállapítja, hogy gróf K. H. K. miniszterelnök a képviselőház kérdéses — 1910 március 21-iki — ülésén közvetlenül a vádbeli cselekményeket megelőzően azt a kormányhatósági tevékenységei fejtette ki, hogy ő Felségének az országgyűlést feloszlató leiratát adta át felolvastatás végett a ház elnökének. Az ezen leirat felolvasása nyomán a képviselők nagyobb száma részéről elhangzott tiltakozások folytán, amelyek ennek a feloszlatásnak az 1867 : X. tc. rendelkezéseibe ütköző voltát vitatták, a miniszterelnök szólásra emelkedett, hogy a kormánynak ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját kifejtse s az elhangzott aggályokkal szemben a feloszlatás alkotmányszerű és törvényszerű voltát bebizonyítsa. Alig fogott azonban idevágó kijelentéseinek mondásába, midőn a képviselők nagy száma részéről sűrű közbeszólások történtek s oly zaj keletkezett, mely az ülés felfüggesztését tette szükségessé. Az ülés újból való megnyitása után a zaj teljes erővel újból kitört és amidőn a miniszterelnök, akinek szavai a lármában és zavarban teljesen elvesztek, a miniszteri padot elhagyva a gyorsírók felé lépett, hogy az utóbbiak közvetlen közelében folytassa beszédét: a padsorokból hirtelen igen nagy számú képviselő tolult a ház közepére a miniszterelnök felé és törvénykönyvek, napirend-példányok s egyéb füzetek és irományok, valamint fémtárgyak dobattak a miniszterelnök fejének irányítva, ki homlokán, illetőleg arcán három helyen megsérült s ugyancsak megsérült egyidejűleg a miniszterelnök védelmére miniszteri székéből előre siető gróf S. B. földmívelésügyi miniszter is. A kir. törvényszék álláspontja szerint annak, hogy a Blk. 165. §-ában meghatározott ((hatóság elleni erőszak)) bűncselekménye megállapítható legyen, nélkülözhetetlen feltétele, miszerint az a ((hivatalos eljárás», amelynek során a bántalmazás történt, az illető hatósági kiküldöttnek az adott helyen, időben és körülmények közt hatósági tevékenységét képezte legyen. Ahhoz, hogy sróf K. H. K. miniszterelnök akkor, midőn a királyi leiratot a képviselőház elnökének átnyújtotta s ezáltal gondoskodott annak a képviselőházban való felolvaslatásáról, hatósági tevékenységet fejtett ki, kétség nem férhet. A nevezett miniszterelnök ugyanis e ténykedésével a királyt a törvényhozó