Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

126 Düntetőjogi Döntvénytár, 104 A Btk. 386. §-a alá eső bűncselekménynek nem tényálladéki eleme a vagyoni haszon célzata és még kevésbbé annak elérése; azt az adóst, aki a bekövetkező végrehajtás elől vagyonát elidegeníti és ezzel a hitelezőt megkárosítja, nem menti az, hogy a vételár tetemes részét más hitelezők követelésének kielégítésére fordította. (Kúria 1913 szeptember 16. 6371. sz.) A kii'. Kúria: A pótmagánvádló semmisségi panasza alapján mindkét alsóíbkú bíróság ítéletét megsemmisíti és a vádlottat bűnösnek mondja ki a Btk. 386. $-ába ütköző csalás vétségében. Indokok: A pótmagánvádló a kir. tábla ítélete ellen a BR 385. §-ának 1. a) pontja alapján azért, mert a vádlott terhére megállapított tények a Btk. 386. §-ába ütköző csalás tényálladékát kimerítik, semmisségi panaszt jelentett be. A panasz alapos. A kir. tábla a vádlottat azért mentette fel, mert a vádlott ingatlan vagyona vételárából az arra bekebelezett adósságait törlesztette s bekebelezéssel nem biztosított hitelezőit, ez utóbbiakat 13,o96 K összeggel kielégítette; kezén vételárhátralékként készpénzben csak 108 K, tehát oly kis összeg maradt, hogy habár ezt a maradványt a pótmagánvádlónak 3078 K s járulékaiból álló követelésének kielégítésére nem is fordította, terhére még sem vonható le az a következtetés, hogy többi hitelezőinek kielégítése által a pótmagánvádlót károsítani akarta. A kir. tábla nyílván abból indul ki, hogy a vádlott vagyonát nem jogtalan vagyoni haszna végeit ruházta át a vevőkre, mert a vételárt csekély összeg kivételével többi hitelezőinek kielégítésére fordította. Ámde a törvényben írt vagyon-elidegenítés íogalma nem fejezi ki a haszonszerzés célzatát; annak megállapításánál, hogy a tett bűncselekmény-e, az az irányadó, hogy a vagyonátruházás a hitelező károsítására, közelebbi körülírással arra irányull-e, hogy sértettnek kielégítése, kinek részéről a végrehajtás bekövetkezőben volt, szándékosan meghiúsíttatott-e ? A vádlottnak ez a célzata pedig felismerhető abból, hogy a pótmagánvádlótól előbb fizetési halasztást kért és kapott, a tartozás újabb lejártával ezt a hitelezőjét ki nem elégítette, bár a követelés tedezetéül szolgáló ingatlanait fokozatosan eladogatta, midőn pedig a pótmagánvádló