Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

Büntetőjogi Döntvénytár. 93 erejéig tűz ellen biztosított ingóságaikból az értékesebb fehér- és ruhaneműeket egy bőröndbe csomagolva, elvitelre és a tűzelőli megmentésre készentartván, azoknak biztonságba helyezésével és a biztosítási összeg felvételével tetemes anyagi haszonhoz juthat­lak volna; e célzat fenforgására mulat az is, hogy (!. Ferenc a tűzeset alkalmával tőle kérdezősködők elolt a biztosítás meg­lörténtét eltagadta; mert továbbá (i. Ferenc rövid idővel a tűz­esett elölt a ház felgyujtásának bekövetkezését kilátásba helyező nyilatkozatott telt; és végül, mert gyanúsítottak nem tudlak meg­nevezni senkit, aki rajtuk kívül abban a helyzetben lett volna, hogy a felgyujtásra vonatkozó, fémjelzett előkészületekel meg­tehesse és aki ennek alapján a belülről támadt tűz szándékos gerjesztésével terhelhető lett volna. A kir. ügyész a vádlottak ellen gyújtogatás bűntelte miatt emelt vádját a főtárgyaláson is fentartotla. Az esküdtbíróság azonban az esküdteknek a vádlottnak nem­bűnösségét kimondó határozata alapján nyomban jogerőssé vált ítéletével vádlottakat a vád alól felmentette. G. Ferenc és neje, szül. M. Irma kellő időben beadott kér­vényükben a kiállóit előzetes letartóztatásért és vizsgálati fog­ságéri kártalanítást kérnek. Minthogy azonban az esküdtbíróság felmentő ítéletének alap­jául szolgált esküdtszéki határozatnak — figyelemmel a vádlot­takkal szemben fenforgolt terhelő adatokra — csak az az érte­lem tulajdonítható, hogy az esküdtek a terhelő adatokat nem találták elegendőknek a bűnösség kimondására, de az említett határozat, illetve az arra alapított felmentő ítélet magában véve nem bír azzal a jelentőséggel, mintha megállapította volna, hogy a vádbeli cselekményt nem a folyamodók, hanoin más követte el, s minthogy ezekhez képest a BP. 570. §-ának 1. pontjában meg­határozott eset nem forog fen : a folyamodókat kártalanítás iránti kérelmükkel el kellett utasítani. * * = V. ö. 829/1902 (kártalanítási igény elutasítása, mert a Kúria — felül­vizsgálva a vizsgálati fogságot elrendelő határozatot — úgy találta, hogj a határozat indokolt volt és ezt az esküdtbíróság felmentő ítélete nem befolyá­solja BDlár r. f. II. 164.) ; 10323/1902 (kártalanítási igény elutasítása, mikor az esküdtbíróság a folyamodót a szándékos emberölés bűntettének vádja alól felmentette ugyan, de a Kúria úgy találta, hogy az esküdtekhez gondatlanság által elkövetett emberölés vétsége tekintetében mulasztás folytán nem intéztek kérdést, miért is az esküdtbíróság határozata nem állapítja meg azt, hogy a folyamodó nem követte el a büncselekménU BDlár r. f. III. 229.); 3257/1903, 8428/190S, 3096 1907, 7539 1909, 8832/1912 (különösen esküdtbírósági ügy­ben mérlegelni kell a kártalanítási igény eldöntésénél a bűnvádi eljárás összes adatait BDtár r. f. IV. 125., BDlár í. 24., BDlár I. 288., BDlár IV. 126,, BDlár VII. 135.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom