Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 8. kötet (Budapest, 1915)

(36 Büntetőjogi Döntvénytár. Nevezetesen: a kereskedelmi törvény 17. §-a meghatározza, hogy minden új cégnek az azon községben már létező és a k»: reskedelmi cégjegyzékbe bevezetett cégtől világosan különböznie kell és hogy az, aki a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetett valamely kereskedővel egyenlő nevet visel, köteles azt cégül olykép használni, hogy az a már bejegyzett cégtől világosan megkülönböztethető legyen. Kzzel kapcsolatban áll az iparlörvény 58. §-ának az a rendelkezése is, amely szerint iparos vagy kereskedő nem használhat cégén oly jelzőt, jelvényt vagy adatot, amely a tényleges üzleti viszonyoknak vagy a valóságnak meg nem felel. Ezek a rendelkezések a polgári névnek a kereskedői névvel egyes esetekben való megegyezését nem zárják ugyan ki; sőt kereskedők, akik üzletüket egyedül folytatják, a kereskedelmi törvény 11. §-ának első bekezdése értelmében kötelesek saját polgári nevüket használni cégül; ámde ez a megegyezés nem szünteti meg a polgári és a kereskedelmi név között a lényeges különbséget, ami kitűnik már abból is, hogy kereskedők, akik cégül a saját polgári nevüket használják, ahoz oly toldásokat csatolhatnak, amelyek a személy vagy az üzlet közelebbi megjelölésére szolgálnak és hogy az a kereskedő, aki valamely létező kereskedelmi üzletet szerződés vagy örökösödés űlján szerez meg, azt a volt tulajdonos vagy jogutódainak beleegyezésével az addigi cég alatt az utódlást kifejező toldás nélkül is folytathatja. (Kereskedelmi törvény 11. §-ának második bekezdése és 12. §-a.) Az ipari és kereskedői név használata ezek szerint a fentiekben felhívott külön törvényekben nyervén szabályozást, kétségtelen, hogy a cégbejegyzésre, a cég használalára, a cég birtokosa személyében történt változás bejelentése iránti kötelezettségre, valamint a cég jogosulatlan használatára, vagyis a cégbitorlásra vonatkozó törvényes rendelkezések megszegése is a külön törvényekben, nevezetesen a kereskedelmi törvény 21. és 24. §-aiban, illetve az ipartörvény 157. $-ában megállapított jogkövetkezményeket vonja maga után. Ezekből következik továbbá az is, hogy a \i. Juliánná vádlott terhére rótt az a tett, amely szerint az általa folytatott és a kereskedelmi egyéni cégek jegyzékébe «Cs. Lászlóné» néven szabályszerűen bejegyzett óraüzletet e név alatt tovább vezette akkor is, mikor a Gs. Lászlóval kötött házasság felbontása folytán azon név használatára már nem volt jogosult, az 1894 : XXXIII. tc. 44. §-a alá eső anyakönyvi kihágást nem állapítja meg.