Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

3-2 Büntetőjogi Döntvénytár. (Curia 1912 november 12. 7665/912. sz. a. III. Bt.) A kir. Curia: A semmiségi panaszt elutasítja. Indokok: Vádlottak az Írástudatlan K. V. sértettnek azt mondották, hogy a 18,233. sz. telekkönyvi végzéssel a sértett részére csak 48 K utalványoztatott ki, ellenben azt, hogy a 48 K-án felül még 100 K is jár, és kiutalványoztatott a sértett részére, a sértett előtt elhallgatták és ezen, a kiutaló végzés tartalmától eltérő s igy valótlan előadásukkal rábírták a sértettet arra, hogy a végzéssel javára kiutalt összes járandóságát V. V. vádlottra irásos engedménynyel 44 K-ért átruházta, aki ezen engedmény alapján a birói letétből 185 K-át ügyvédje által felvétetett. Minthogy a vádlottak hamis előadása fondorlatot képez, melylyel a vádlottak a sértett Írástudatlanságát felhasználva, a részére kiutalt pénz összege iránt tévedésbe ejtették s azon megtévesztés következtében a sértett a kiutaló végzésen alapuló 185 K követeléséi V. V. vádlottnak aránytalanul csekély 44 K-ért átengedte ; minthogy a vádlottak csalfa mivelete nyilván a jogtalan vagyoni haszon szerzésének czélzatára vezetendő vissza, minthogy a vádlottak cselekményükkel a sértettnek 140 K kárt okoztak, annálfogva a vádbeli tett a BN. 50. §-ában meghatározott csalás törvényes ismérveit kimeríti ; büntetendő cselekmény tényálladéka mind a három vádlottal szemben fenforogván, a semmiségi panaszok alaptalanok. A BN. 50. §-ába ütköző csalásnak a fondorlattal való tévedésbe ejtés vagy tévedésben tartás az elkövetési cselekménye, miből fol>óan tekintettel arra, hogy a fondorlatot a sértett megtévesztésére mind a három vádlott használta, s ekként nemcsak V. vádlott, hanem A. és P. vádlottak is elkövetési cselekményt vittek véghez, a vádlottak a csalást közösen és együtt mint tettestársak követték el; mindazonáltal minthogy a tettestársaság megállapítása és a vádbeli cselekménynek ilyképpeni minősítése A. és B.-ra nézve megfelelő perorvoslat hiányában sérelemmel járna, a kir. Curia hivatalból figyelembe veendő semmisegi okot nem talált a kir. tábla ama téves rendelkezésében, hogy A. és B. t a csalásban nem mint tettestársakat, hanem a Blk. 69. §-ának 2. pontja szerint mint bűnsegédeket mondotta ki bűnösnek.