Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

6 Büntetőjogi Döntvénytár. sőbb hozott ítélettel — megtörténtnek mondatott ki, mert ez az ítélet is a jelenlegi főmagánvádló vádja alapján hozatott. — II. A hivatásos újságíró a közérdeket nem szolgálja azzal, ha a sajtótörvény 74. §-ának esetét kivéve, egyedül a magánbecsületet érintő és sértő híreket szükség nélkül a sajtó utján teres zt; ily esetben a Btk. 263. §-ának 5. pontja czimén sincs helye a valódiság bebizonyításának. (Ouria 1912 nov. 12. 7632/912. sz. a. I. Bt.) A kir. Ouria: A főmagánvádló sommiségi panaszának alaki semmiségi okra alapított részét visszautasítja, egyéb részében azonban a panasznak helyt ád s mindkét alsóbiróság Ítéletét megsemmisíti s vádlottat amiatt, hogy az «Ellenzék» politikai napilapban «A pofozkodó tenorista)) czim alatt közzétett közleményével, mint szerző, dr. M. L. ügyvéd ellen meggyalázó cselekményt követett el, bűnösnek mondja ki a Btk. 261. §-ában meghatározott s az első bekezdés második tétele szerint minősülő és büntetendő nyomtatvány utján elkövetett becsületsértés vétségében s ezért 100 K íő- és 40 K mellékpénzbüntetésre itéli. indokok: A íőmagánvádló semmiségi panaszt jelentett be azért, mert a kir. tábla nem állapította meg, hogy ő a törvényszéki Ítélet elleni íelebbezését a BP. 384 §-ának 9. pontja alapján előzőleg bejelentett semmiségi okra is fentartolta és mert a kir. tábla a valódiság bizonyítása kérdésében bejelentett ssmmiségi okot nem birálta el. A semmiségi panasz alaki részének lényegében egyedüli czélja és tartalma az elsőbirósági főtárgyaláson a valódiság bizonyításának elrendelése miatt bejelentett, de az ítélet ellen kifejezetten fenn nem tartott semmiségi ok érvényesítése. Minthogy azonban ugyanezen semmiségi okot a főmagánvádló az Ítélet ellen bejelentett felebbezésében nem használta, Írásos indokokat ahhoz be nem adott, ennélfogva azt az alaki okot a kir. tábla ítélete ellen (BP. 428. § második bek.) már nem érvényesítheti, azt tehát vissza kellett utasítani. , Kz azonban nem gátolja annak a felülvizsgálását az anyagi jog szempontjából a semmiségi panasz többi része alapján, hogy a valódiság bizonyítása, mint a büntethetőséget kizáró ok érvényesithető-e, s nogy ekként az alsóbiróság a Btk. rendelkezését helyesen alkalmazta-e azon kérdésben, vájjon ily kizáró ok forog-e fenn vagy nem, ami az ügy érdemétől elválaszthatatlan. Tévedett tehát a kir. tábla, midőn abból indulva ki, hogy a