Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Tartalommutaló. XLIX Lap a magáninditvány előterjesztésére a sértett jogosult, aki az 1895. :XLI. tcz. 8. és 9. §-aiban körülírt kihágások esetében, mint főmagánvádló, a kir. ügyészségnek a vád képviseletére való előleges felhívása nélkül vádat emelhet és aki mindazoknál az eljárási cselekményeknél, amelyekre nem személyes megjelenés kötelezettségével van idézve, ügyvéddel képviseltetheti magát. Ezeknek a jogoknak az 1895 : XLI. tcz. 5-ában megjelölt külföldi czég részéről való gyakorlása nem köthető ahhoz a feltételhez, hogy a czégnek a bünperben eljáró képviselője a védjegylajstromba bejegyzett meghatalmazottjával azonos legyen 1*29 117. A védjegybitorlás kihágásának egyik lényeges ismérvét tevő ('jogtalanság)) nem az árunak kitől származására, hanem annak más kizárólagos használati jogát képező védjcgygyel jogtalanul történt ellátására vonatkozik 203 Nyomdatermékek köteles példányának beszolgáltatása tudományos czélokra. (1897 : XLI. tcz.) 12. §. 84. A magyar nemzeti múzeumnak a bíróság előtti képviseletére és ebből kifolyóan a muzeumot mint sértettet a BP. alapján illető jogoknak annak nevében való gyakorlására, a közalapítványi kir. ügyigazgatóság jogosult 147 Kivándorlási törvény. (1909: II. tcz.) 37. §. 56.1. Az 1909. évi II. tcz. 37. §-ában körülirt bünteti tényálladéka szempontjából az, hogy a gyülekezeten jelen voltakra a vádlott tevékenysége hatást nem gyakorolhatott, közömbös, mert a törvény a csábítás elkövetését bünteti s nem teszi függővé a bűnösséget attól, hogy annak volt-e eredménye vagy sem, valamint attól sem, hogy a véletlenül jelenvoltakra hatást nem is gyakorolhatott, mert a gyülekezeten szóval elkövetett kivándorlásra való csábitásnak a veszélyessége nem pusztán abban áll, hogy a jelenlévőkben a kivándorlásra való készséget felköltheti, hanem abban is, hogy a nagyobb tömeg előtt elmondott beszéd tartalma tovább terjesztetvén, arról más jelen nem voltak is tudomást szerezhetnek, akikre a csábitásnak hatása lehet. — II. A közvádló a vádlottat kísérlet miatt vádolta s az elsőbirósági ilélet szerint a vádlott kísérlet miatt ítéltetett el; a közvádló az ítélet ellen sulyositás végett felebbezett. A vád álláspontjából s a perorvoslat bejelentéséből nem lehet kétség aziránt, hogy ez a perorvoslat csakis a büntetés súlyosbítására irányul s igy a cselekménynek a minősítése a vádlott javára jogerőre emelkedvén, az perorvoslat hiányában a vádlott terhére többé meg nem változtatható, tekintet nélkül arra, hogy ez a minősítés a törvény szempontjából kifogás alá eshetik-e vagy sem .... '__ .... _ .... 91 130. Vádlottnak az a cselekménye, hogy a kivándorlásra nem jogosított egyént abba a községbe kalauzolta, hol a kivándorlási iroda van s ott annak az irodát megmulatta, az 1909. évi II. tcz. 41. §-ába ütköző kihágás 222 41. 8. s 4 153.11. A kivándorlásnál való segédkezések nagy számából, továbbá abból, hogy a vádlott a kalauzolásokat díjazásért teljesitette s ezt a foglalkoBüntetőjogi Döntvénytár. VII. d