Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

230 Büntetőjogi Döntvénytár. togatás bűntettében bűnösnek nyilvánította és ezért a jogvesztésen felül nyolcz évi fegyházra Ítélte el olyként, hogy ebből a büntetésből vádlott előzetes fogsága által három hónap kitöltöttnek vétetett. Ez az Ítélet, minthogy a kir. Curia 1911. évi május 23-án 3844. sz. a. hozott végzésével a vádlott és védője által közbevetett semmiségi panaszt részben el-, részben pedig visszautasította, jogerőre emelkedett és vádlottnak 1911. évi február 13-ától ugyanazon évi május 23-áig kiállott fogsága által a büntetésből még három hónap és kilencz nap, összesen tehát hat hónap és kilencz nap kitöltöttnek vétetett. A büntetésének kiállása végett a soproni országos fegyintézetbe szállított H. Sándor kérelmére az eljárás újra felvétetett s minthogy a kiderített uj tények és bizonyítékok, valamint a terhelő tanuk hiteltérdemlőségének megdöntésére felhozott különösen pedig azok némelyikének lopásért büntetett előéletére vonatkozó adatok, az elitélt nembünösségét tették valószínűvé, uj főtárgyalás rendeltetett el. A szombathelyi kir. törvényszék, mint esküdtbíróság előtt az 1912. évi október 9-ik és 10-ik napjain megtartott főtárgyaláson az esküdtek a vádlott bűnössége iránt hozzájuk intézett kérdésre tagadólag válaszoltak, mihez képest az esküdtbíróság 1912. évi október 10-én 6571. sz. a. hozott ítéletével vádlottat az alapperben hozott Ítélet hatályon kívül helyezése mellett a BP. 373. §-a alapján a vád alól felmentette, minek következtében vádlott 1912. évi október 10-én szabadlábra helyeztetett. A kir. ügyész részéről bejelentett semmiségi panaszt a koronaügyész visszavonta ; s igy a felmentő ítélet jogerőssé vált. H. Sándor a szombathelyi kir. törvényszékhez 1912. évi deczember 24-én 8652. sz. a. benyújtott kérvényében hivatkozással a BP. 578. §-ának 1. pontjára, kártalanitást kért. Folyamodónak van igénye kártalanításra, mert a fent előadottak szerint tény, hogy folyamodó, aki jogerős ítélet alapján szabadságvesztés-büntetést szenvedett, utóbb ujrafelvétel folytán jogerős ítélettel felmentetett s mert ezekhez képest a BP. 578. §-ának 1. pontjában meghatározott eset fenforog. A kir. ügyész véleménye szerint folyamodót, a BP. 579. §-ának 2. pontjában meghatározott kizáró ok fenforgásánál fogva, nem illeti meg a kártalanítás azért, mert kételkedik abban, hogy folyamodó a terhelő tanuk előéletét már az alapperben ne tudta volna. Minthogy azonban erre vonatkozóan, vagyis annak megállapítására, hogy folyamodó az újrafelvételi eljárásban érvényesített uj bizonyítékokat az alapperben tudva elhallgatta volna, nincs