Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 227 Indokok: 1). György cs —i lakos D. Antal feljelentése alapján azzal terheltetett, hogy 1891. évi őszkor a Cs. úgynevezett három tizes birtokosságának tulajdonát képező Cs—15. nevü erdőrészben kivágottnak talált 1-2(5 frt 03 kr., vagyis 252 K 06 fill. értékű 80 darab élőfából 17.3 K 74 fill. értékű 55 törzsöt jogtalanul ő vágatott le, azokat hazaszállította és saját czéljaira felhasználta. Az ennek következtében a Btk. 333. és 334. §-ai alá eső lopás büntette miatt ellene emelt váddal szemben D. György tagadta, hogy a kérdéses 55 darab élőfát kivágatta és eltulajdonította és azzal védekezett, hogy ő a kérdéses erdőrészből csak 24 darab és pedig úgynevezett veszendő (a szél által ledöntött) fát vágatott, amire jogosítva is volt, amennyiben testvére, legitj. D. Elek, a közbirtokosságnak akkori elnöke, engedélyt adott neki arra, hogy az általa a templom építéséhez kölcsön adott fa pótlásául 24 darabot a veszendőből és amennyiben abból nem telnék, élőfából is, vágathasson. Legifj. D. Elek vádlottnak ezt a védekezését megerősítette és M. Józsefnek, a közbirtokosság 1894. évben volt elnökének vallomásából kitűnt, hogy a kérdéses erdőben 1895. évig élő- és veszendő fát a közbirtokosság minden tagja — mint ilyen vádlott is — korlátlanul vághatott. A csíkszeredai kir. törvényszék azt vette megállapítottnak, hogy vádlott egyszáz koronánál csekélyebb értékű 26—27 darab élőfát vágatott ki jogtalanul; ennek alapján 1894. évi július 6-án 1578. sz^ a. hozott Ítéletével vádlottat a Btk. 333. és 334. §-ai alá eső lopás vétségében nyilvánította bűnösnek és ezért a jogvesztésen felül két havi fogházra Ítélte el. Vádlottnak és a kir. ügyésznek íelebbezésére a marosvásárhelyi kir. tábla 1894. évi október 1-én 1574. sz. a. hozott Ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és vádlottat, tényálladék hiányában, a vád alól felmentette. A kir. ügyész további íelebbezésére a kir. Curia 1895. évi szeptember 25-én 11,545. sz. a. hozott Ítéletével a kir. tábla ítéletének megváltoztatásával, a kir. törvényszék ítéletét hagyta helyben és vádlott a reá kiszabott két havi fogházbüntetést ki is állotta. Vádlottnak 1911. évi április 7-én 2339. sz. a. beadott kérvénye folytán az eljárás ujrafelvétetvén, a csíkszeredai kir. törvényszék 1912. évi január 17-én 384. sz. a. hozott ujabb Ítéletével a megszerzett bizonyítékok figyelembevételével megállapította, hogy vádlott a kérdéses 24 darab fát a birtokossági elnök engedélye alapján vitette el a «csapásszád» nevü erdőrészből és hogy az ellene tett feljelentés, valamint ennek az alap15*