Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 197 Az alsóbiróságok ezt a kérdést tagadólag oldották meg, mert abból indulván ki, hogy a járásbíróság előtt csak a Kbtk. 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágás miatt, a törvényszék előtt azonban a Btk. 176. §-ába ütköző magánosok elleni erőszak büntette miatt folyt az eljárás, az alsóbiróságok az Ítéleti indokolás szerint ugy találták, hogy a járásbíróság által elbírált bűncselekmény sem alakilag, sem tartalmilag nem azonos a jelenleg elbírált bűncselekménnyel és igy ezen cselekmény a járásbíróság előtt vád tárgyává nem is tétethetett és a csoport által elkövetett bűncselekményre nézve birói határozat nem hozatott. A kir. tábla ezt az indokolást azzal egészítette ki, hogy miután a járásbíróságnál a tettesek kitudhatók nem voltak, a BP. 444. és 445. §-ainak rendelkezéséhez képest a bűnvádi eljárás — még a tettazonosság elfogadása mellett is — folytatható volt újrafelvételi határozat nélkül is. Az alsóbiróságok érvelése el nem fogadható; mert a tettazonosság kérdésénél nem a cselekmény jogi minősítése, hanem a fizikai cselekmény tartalma az irányadó, már pedig a jelen esetben — daczára annak, hogy a járásbíróságnál csak a 41. §. szerinti kihágásnak, a törvényszéknél pedig a Btk. 176. §-a szerinti bűntettnek minősíttetett a cselekmény — mindkét eljárásnak az a fizikai cselekmény képezte az eljárás tárgyát, hogy vádlottak utána menvén sértettnek, utóbbit a J-féle korcsmában megtámadták, poharakat és üvegeket dobáltak feléje. Az alsóbiróságok tehát tévedtek, midőn nem ismerték fel a tettazonosság fenforgását. De nem fogadható el a kir. táblának a BP. 385. §-ának 1. c) pontjára vonatkozó az a további indoka sem, hogy a bűnvádi eljárás újrafelvételi határozat nélkül folytatható, illetve a törvényszéknél újból megindítható lett volna, mert amidőn a közvádló az egyénileg megjelölt vádlottakkal szemben keresztülvitt járásbirósági tárgyalás után a vádat azért ejtette el, mert vádlottak tettességét nem találta bizonyítottnak és midőn a járásbíróság ezen az alapon szüntette meg az eljárást, ezzel nem a BP. 444. §-ában fellételezett az az eset állott elő, hogy a tettesek a nyomozat folyamán nem voltak kinyomozhatok, hanem beállott a BP. 445. §-ában tárgyalt másik eset, melyben az eljárás újból való folyamatba tétele csak uj bizonyítékok alapján és az illetékes bíróság részéről hozandó külön újrafelvételi határozattal rendelhető el. Ezek alapján a kir. Curia alaposnak találta a védelemnek azt a panaszát, hogy a járásbirósági korábbi jogerős megszüntető végzés fennállása és a külön újrafelvételi határozat hiánya oly körülményt képeztek, mely a bűnvádi eljárást kizárta; mint-