Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

194 Büntetőjogi Döntvénytár. volna, de a tanú vallomása még e tekintetben sem volt ingadozó, mert az, hogy valamely tanú vallomását figyelmeztetés után kiegészíti, ez az ingadozással nem egyértelmű. Arra pedig semmi adat nem merült fel, hogy a tanú ellenséges viszonyban volt volna a vádlottal, mert hogy a tanú a vádlott esetleges bosszú állásától tart a telt vallomása miatt, ez az ellenséges viszony következtetésére okul nem szolgálhat. A tanúnak büntetett előélete pedig annak szavahihetőségét azért nem érintette, mert a B. M. lelövetésére vonatkozó híresztelés egyéb tanuk előadásával is megegyezik. M. J. közjegyző tanúnak a megesketését M. F. vádlott védője abból az okból ellenezte, mert ez a tanú gyűlölettel viseltetik M. F. iránt és mert a tanú ellen sikkasztás és okirathamisitás miatt bűnvádi eljárás van folyamatban. Minthogy azonban a tanú maga kijelentette, hogy M. F. vádlottra nem haragszik és másrészt a M. F. vádlott által felhozott körülmények sem olyanok, amelyekből arra kellene következtetni, hogy a tanú a vádlottal ellenséges viszonyban van és hogy vallomásának megtételénél ilyen ellenséges viszony vezérelné és minthogy a tanúnak vallomása jóformán mindenben megegyezik más, nem kifogásolt tanuknak a vallomásával s igy tehát a tanú szavahihetőségéhez kétség nem férhetett: a megesketés mellőzésére az sem szolgálhatott okul, hogy a tanú ellen bűnvádi eljárás van folyamatban : igy az esküdtbíróság határozata törvénysértőnek nem mondható. B. J. volt csendőrnek a megesketését ugy M. F., mint D. T. vádlottnak a védője ellenezte, még pedig azért, mert vannak tanuk, akik azt bizonyítják, hogy a csendőrség bántalmazta a vádlottat, igy tehát a tanú vallomása erre a körülményre valótlannak bizonyult. Minthogy azonban ennek a tanúnak a vallomását több tanú megerősíti, de maguk a vádlottak sem tettek panaszt seholsem amiatt, hogy a csendőrség részéről bántalmazva lettek, daczára annak, hogy ez irányban ismételten megkérdeztettek és az a körülmény, hogy egyes tanuk vallomása e tanú vallomásával nem mindenben egyezik meg, még nem állapitható meg, hogy a tanú vallomása valótlannak bizonyult volna: az esküdtbiróságnak az a határozata, amellyel a tanúnak megesketését elrendelte, a törvény szempontjából nem kifogásolható. Ugyancsak mindkét vádlottnak a védője ellenezte Sz. J. csendőrnek a megesketését is és pedig abból az okból, mert a tanú vallomása ingadozó, de valótlannak is bizonyult. Ámde az esküdtbíróság a védők indítványát helyesen mellőzte, mert hogy a tanú szerint M. F. vádlott a helyszínén bar-