Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

192 Büntetőjogi Döntvénytár. 18,500 K-nak háztartásra való fordításával vádlott aránytalanul nagy összeget használt el, ami pazarlásnak tekintendő; mert továbbá az üzlet vezetésénél kívánt figyelem és gondosság mellett felismerhette volna, a hirdetési költségek és üzletének forgalma közt aránytalanságot, tehát azt, hogy a hirdetésekre fordított nagy kiadásaival bevételein kivül vagyonát is apasztja. Minthogy pedig nyilván ez a pazarlás és gondatlan üzletvezetés okozta vádlottnak fizetésképtelen állapotba jutását: a kir. tábla helyesen állapitolta meg vádlott terhére a Btk. 416. §-a 1. pontjának esetét, habár e részben a másodfokú bíróság által felhozott többi körülmények a fizetésképtelenséggel, mint eredménnyel való kapcsolat hiánya miatt nem alkalmasak a gondatlan üzletvezetés, illetve a Btk. 416. §-ának 1. pontjában körülirt esetnek megállapítására. Alaptalan a semmiségi panasz a Btk. 416. §-ának 3. pontjában irt esetre nézve, mert vádlott azáltal, hogy az 1910. üzleti évnek mérlegét 1911 február 23-ig, a csődnyitásig sem készítette ei az idézett szakaszban és pontban körülirt mulasztást megállapítja, a semmiségi panasz indokolásában felhozott az a körülmény, hogy 1911 február 15-én az üzlet vezetését a hitelezői védegyletnek adta át, s hogv ennek megbízottja a vagyoni állásról szóló mérleget elkészítette, vádlott mulasztását nem menti. Nem bir törvényes alappal a BP. 385 §-ának 3. pontja czimén használt semmiségi panasz; mert a kir tábla ítéletében felsorolt enyhitő körülmények a súlyosítóval szembsn nem annyira nyomatékosak és nem fordulnak elő oly nagy szánban, hogy a Btk. 92. § a alkalmazásának alapjául szolgálhatnának. A semmiségi panasz minden irányban alaptalan lévén, azt a BP. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében el kelleti, utasítani 111. 1. Nem az az irányadó, hogy az esküdtek főnöke az esküdtek határozatát mi módon hirdeti ki, hanem az, hogy az esküdtek a valóságban miképpen határoztak. — //. A jogos védetem határának büntetés alá nem eső túllépésére vonatkozó kérdés, mint külön mellékkérdés tétetett fel. (Curia 1913 április 9. 2699/1913. sz. a. IV. Bt.)