Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

188 Büntetőjogi Döntvénytár. főtárgyalás berekesztése után s a következő úgy tárgyalásának elején a védő bejelentette, hogy ezt a semmiségi panaszát az ilélet ellen fenlartja s igy annak az Ítélet kihirdetése alkalmával kifejezetten való ki nem jelentése puszta feledékenységnek tulajdonítandó, mely a vádlott terhére nem szolgálhat, a kir. Curia ezt az utólagos nyomban való bejelentést kellő időben megtett gyanánt elíogadta. A panaszok alaptalanok. Ugyanis ugy dr. Sz. Ferencz, mint V. Károlyné arra néz\e, hogy a vádlott előttük milyen nyilatkozatott tett, továbbá, hogy a V. Károlyné által követelt összeg a vádlott védőjének kezében volt, eskü alatt kihallgattatok, ujabbi kihallgatásuknak szüksége tehát fenn nem torog; továbbá, mert az a körülmény, hogy vádlott az egyezségi összeget végleg kiegyenlítette s illetve az arról adott váltókat beváltotta; a vádlott büntetlenségét nem eredményezheti, mivel az a sikkasztás befejezése után történt; továbbá, mert a vádlott költségei és dijai iránt V. Károlyné ellen a polgári pert a valónak elfogadott tények szerint a bűnvádi feljelentés megtétele után indította meg, s igy mellékes, hogy az az egyezség megkötése után kinek mulasztásából szűnt meg, de a megállapított és valónak elfogadott tényekkel szemben közömbös az is, hogy e perben a vádlott a kezéhez befolyt hagyatéki összegről miként számolt el, mert az a körülmény, hogy a vádlott a kezeihez befolyt és V. Károlynét illető pénzösszegek egyrészét jogtalanul saját czéljaira fordította, az eljárás egyéb tárgyi adatai alapján lett megállapítva; ugyanez okból felesleges a budapesti ügyvédi kamara szakvéleményének, esetleg a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék hivatalos skálájának a beszerzése is, mert egyrészt ez birói eljárás tárgyát képező kérdés s igy az ügyvédi kamara hatáskörébe nem tartozik, másrészt a kereskedelmi és váltótörvényszék skálája hagyatéki ügyekre nem vonatkozik ; dr. U. Lajosnak kért kihallgatása pedig azért feleslege?, mert a vádlottnak vele való állítólagos megállapodása a vádlottnak ügyfelére nézve kötelező erővel nem bír, s nem jogosíthatta fel a vádlottat arra, hogy ügyfele előtt még a hagyatéki összegek felvételét is eltagadja és az azt illető pénzösszegét önhatalmúlag visszatartsa ; végül annak megállapítása, hogy a vádlott és ügyfele közötti egyezség kényszer hatása alatt jött-e létre, az eljáró bíróság elbírálása alá tartozik. A másodbiróság tehát a fentiek szerint a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét nem sértette azzal, hogy a védő által kért bizonyítás kiegészítését nem rendelte el. A BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján bejelentett semmiségi panaszát a védő főleg arra lekteti, hogy a sértettnek az