Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)
Büntetőjogi Döntvénytár. 175 alapján a BP. 437. §-ának harmadik bekezdése értelmében, még pedig a büntetés kiszabására kihatóan is, a BP. 385. §-ának utolsó bekezdéséhez képest hivatalból megsemmisíttetik, a vádlott bűnösségének megállapítása a Btk. 416. svának 1. pontjára nézve mellőztetik s a vádlott az alsófoku Ítéletekkel terhére megállapított, a Btk. 416. §-ának 2. pontjába ütköző vétkes bukás vétségeért a Btk. 416. §-a alapján a Btk. 92. §-ának alkalmazásával 600 K pénzbüntetésre mint fő, és egy évi hivatalvesztésre, mint mellékbüntetésre ítéltetik. A kiszabott pénzbüntetés az 1892. évi XXVII. tcz. 3. §-ában megjelölt czélokra fordítandó, a u zalaegerszegi kir. ügyészségnél 15 nap alatt végrehajtás terhével fizetendő s behajthatatlansága esetében 30 napi fogházra átváltoztatandó. A semmisééi panaszok a BP. 384. § ának 9. pontjára és a Btk. 385. § ának 1. a) pontjára nézve elutasittatnak, a BP. 385. §-ának 3. pontjára vonatkozóan pedig tárgytalanoknak nyilváníttatnak. Indokok: A vád alapjául szolgáló vétkes bukás vétségének a Btk. 416. §-ának 1. pontja szerint való minősítése a jelen ilélet rendelkező része értelmében mellőztetett, s ennek folytán a védelem részéről a gondatlan üzletvezetés megdöntésére a telebbviteli főtárgyaláson indítványozott bizonyítás feleslegessé vált; továbbá az anyagi csőd fenforgásának megczáfolása czéljából és a kereskedelmi könyvek vezetésére nézve kért bizonyításkiegészítés lényegtelen körülményekre vonatkozik, mert a vádloHnak a csődnyitáskor fenállott cselekvő és szenvedő vagyoni állapota, úgyszintén a könyvek mikénti vezetése az eddig felmerült adatok alapján kellően megállapítható volt, a javaslatba hozott bizonyítás megtagadása tehát nem sérti a védelem érdekeit és igy a BP. 384. §-ának 9. pontjára fektetett semmiségi panaszok a BP 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében el voltak utasitaiidók. A vádlott által a csődbírósághoz benyújtott vagyoni kimutatást törvényszerűen vette a kir. tábla a csődnyitáskori cselekvő és szenvedő vagyoni állapot meghatározásának alapjául annyival inkább, mivel a szenvedő vagyoni állapot megállapításánál nemcsak a csődbe bejelentett, hanem az összes fennálló, tehát a be nem jelentett követelések is számbaveendők, arra nézve pedig, hogy a vádlott varasdi házának 60,000 K vételárából a csődtömegbe oly összeg kerülhetett volna, mely a kimutatott vagyonhiányt teljesen megszüntette volna, megbízható adatok nem merültek fel. Minthogy pedig a kir. táblának helyes alapon tett felszámítása szerint a vádlott tartozásai a csődnyitás idején vagyonának