Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 173 lett azt, hogy a kocsikeréknek, abból a czélból, hogy a vonat összetörje, a sínekre való helyezésével a vonatot a kisiklásnak s ezáltal a vaspályát a vonattal együtt a megrongálásnak, a vonaton levő személyeket és árukat pedig veszélynek teszi ki. Ezt a veszélyt tehát R. Miklós szándékosan okozta; az a körülmény pedig, hogy a megrongálás véletlenül be nem következelt, csak arra szolgálhat okul, hogy a cselekmény a Btk. 434. §-a alapján befejezett cselekménynek ne minősíttessék. Az alsóbbfoku bíróságok tehát nem tévedtek, sem annak a kérdésnek eldöntésében, hogy a vád alapjául szolgáló tett bűncselekmény tényálladékát megállapítja-e, sem abban, hogy a cselekményt a Btk 434. §-ában meghatározott bűntett kísérletének minősítették. Alaptalan a panasznak a BP. 385. §-ának 3. pontjában meghatározott semmiségi ok miatt használt része azért, mert az ittas állapotban figyelembe vehető egyedüli enyhítő körülmény nem annyira nyomatékos, hogy a Btk. 92. §-ának alkalmazása helyénvaló volna. Ezeknél fogva R. Miklós védője semmiségi panaszát a BP. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében el kellett utasítani. A közvédő M. Pál vádlott javára a BP. 385. §-ának \. a) b) és c) pontja alapján élt semmiségi panaszszal. A kir. tábla M. Pált, mint a Btk. 69. §-ának 2. pontja szerinti bűnsegédei, ama tényállás alapján ítélte bűnösnek a Btk. 434. § ában meghatározott bűntett kísérletében, hogy nemcsak a kocsikerék kiemelésében és elvitelében segített R. Miklósnak, hanem ez utóbbi mellett állott akkor is, mikor ez a kocsikereket a sínpárra helyezte és sem ez alkalommal, sem utólag semmi kísérletet nem tett a keréknek eltávolítására, tehát a kerék vitelével megkönnyítette R Miklósnak a cselekmény elkövetését, magatartásával pedig bátorítólag hatott közre a cselekmény véghezvitelének megkísérlésében. A Btk. 69. §-ának 2. pontja szerint a bűncselekmény elkövetésének előmozdítása vagy könnyítése csak abban az esetben állapítja meg a bünsegédi bünrészességet, ha az előmozdítás vagy könnyítés szándékosan történt. M. Pálnak az a cselekménye tehát, hogy a kocsikerék kiemelésében s elvitelében R Miklósnak segített, csak abban az esetben állapítaná meg a Btk. 434. §-ában meghatározott bűntettnek a 69. §. 2. pontja szerinti bünrészességét, ha M. Pál tudta volna, hogy R. Miklós a kereket a vaspályára íogja helyezni. A valóknak ellogadott tények szerint pedig a két vádlott csak arra nézve volt akarategységben, hogy a kerék elvitelével G. Péternek kárt okozzanak, de nem egyszersmind arra nézve is, hogy a kereket a vaspályára helyezzék. Nem állapítható meg tehá», hogy M. Pál a kocsikerék kiemelésével és elvitelével szándékosan mozdította elő vagy könnyítette R. Mik-