Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. lehet, hogy a vádbeli kifejezéseket a vádlott alap nélkül használta e a sértettel szemben. A kir. tábla tényül elfogadta, hogy a sértett 6—8 évvel azelőtt egy vasúti kocsiban, 1907-ben pedig K—n egy korcsmahelyiségben, szerencsejáték játszásában részt vett, hogy kártyajátszás közben a játékosoktól úgynevezett gibiczpénzeket fogadott el, sőt ilyeneket kért, a nyereményből egyes esetben maga is kivett gibiczpénzeket, amelyhez a játékosok nyíltan vagy hallgatag, előre vagy utóbb minden esetben hozzájárultak, de a sértett is adott gibiczpénzeket azoknak, akik részéről ő is ebben részesült. Maga a kir. tábla sem tarlja ezt az eljárást a «jobb izlés» szempontjából kifogástalan eljárásnak, de ezen tényt nem tartja olyannak, mely feljogosította volna a vádlottat arra, hogy a vádbeli kifejezésekkel illesse a sértettet, nem pedig azért, mert igaz ugyan, hogy a sértett ferblizett és ha esetleg a Kbtk. 87. §-ába ütköznék is cselekménye, semmiképpen sem olyan cselekmény, amely a birót tiszteletre és becsülésre méltatlanná tenné, aminthogy a rendőri kihágások egy jelentékeny része nem is ilyen jellegű. A gibiczpénzek elfogadása, kivétele és kérése pedig azért nem eshetik a tábla szerint a sértett hátrányára, mert ez ott helyi szokás volt s azon senkisem botránkozott meg. Ámde ez az érvelés téves. A vádbeli kifejezéseknek fenti értelmezése szerint a vádlottnak nem kellett azt bizonyítani, hogy a sértett olyan cselekményeket követett el, amelyek őt a birói tiszt viselésére méltatlanná teszik, sem azt, hogy amit elkövetett, a fegyelmi vétség tényálladéki elemeit kimerítik, hanem csak azt, hogy magaviseletében, tekintettel birói állására, kifogásolni való van és ennek szellőztetése reá nézve bajt okozhat. Kétségtelen ugyan, hogy kifogásolható annak a bírónak a magaviselete, aki nyilvános helyen tiltott hazárdjátékot játszik, mert világosan vét a törvény tilalma ellen, de az is bizonyos, hogy egymagában az a ténye a sértettnek még nem jogosította volna fel a vádlottat arra, hogy egész általánosságban a vádbeli kifejezésekkel illesse a sértettet. Ámde mikor a sértettnek a kártyajátszás körüli eljárásában olyan tények merülnek fel, hogy a játékosoktól a nyereményből gibiczpénzeket, adományokat vesz el, kér vagy fogad el, ez már mindenesetre fokozottabb mértékben vonhatja maga után az olyan kijelentést, hogy a sértettnek van magának is seperni valója és ne támadjon mást. Mitsem változtat ezen az, amit a kir. tábla kiemel, hogy a gibiczpénzek adása ott szokásos volt és ezen senki sem botránkozott meg, mert a szokás egymagában nem mindig mentésit, különösen nem akkor, mikor annak ethikai alapja nincsen, már pedig azt a bírótól joggal el kell várni, hogy mielőtt egy bevett