Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. 137 törvényszék Ítéletéből elfogadott tényállást, a kir. Curia ugy találta, hogy vádlottak tettei bűncselekmények ; bár azok nem minősülnek a törvénynek az alsóíoku bírósági Ítéletekben emiitett rendelkezései szerint. M. N. N. vádlottnak mint tettesnek cselekvőségét tartva szem előtt, azok nem képeznek hűtlen kezelést, mert vádlott L. Gy. sértett vagyonának kezelésével, gondozásával vagy felügyeletével nem volt megbízva, egyedül arra terjedvén a sértettől nyert megbízatása, hogy sértett üzleti könyveinek egy részét vezesse, nem minősíthetők \ádlottnak cselekményei a Btk. 401., illetve 402. és 403. fainak 2. pontja szerint, mert a vádlott által hamisan vezetett főkönyv a Btk. 401. §-a által kívánt módon, a sértett követelései megszűnésének bizonyítására nem használtatott. Ugyanis a Btk. 401. § a értelmében nem általában a tévesztés czéízata, vagy miként ez a Btk. 71. ^-ában előfordul, a félrevezetés czélzata, ismérve a magánokirathamisitás bűntettének, vagy vétségének, hanem a bizonyitás szempontjából is lényeggel biró hamis vagy hamisított magánokiratnak erre való felhasználása. Azáltal pedig, hogy vádlott a különben a bizonyítás szempontjából lényeggel biró kereskedelmi főkönyvet, miután azt előbb hamisan vezette volt, illetve meghamisította, az őt alkalmazó főnöke helyiségében hagyta s abba a főnök vagy alkalmazottjai beletekinthettek, nem használta még ez által jogi bizonyítékul, azok a lelek pedig, kik a sértettel jogviszonyban voltak, vagy azok nevében más egyén a főkönyv alapján a sértett ellen sem • magánúton, sem a hatóság előtt fel nem léptek, illetve arra, mint bizonyítékra nem hivatkoztak. Nem minősíthető a tettes cselekménye sikkasztásnak sem amaz indokoknál fogva, melyek erre nézve a kir. törvényszék Ítéletében felhozattak. Ellenben M. N. N. vádlott cselekményei kimerítik a csalás kísérletének tényálladékát. Ugyanis a sértett kereskedői főkönyvét, az alsófoku bíróságok ténymegállapításai szerint, vádlott avégett vezette hamisan, azt egyes tételeiben azért hamisította meg, hogy őt az igényei alapjául szolgáló tényekre nézve megtévesztve, a megfelelő rendelkezés abbanhagyására birja. A cselekmény ahhoz képest, hogy a vagyon nyilvántartásának egyik lényeges eszköze, a kereskedelmi főkönyv volt meghamisítva, illetve hamisan vezetve, a tévedésbe ejtésre teljesen alkalmas volt, s a czélbavett eredmény azért nem éretett el, mert sértett a fondorlatot felismerte s jogait érvényesítette. A sértett károsodása, mint eredmény be nem következvén,