Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)
Büntetőjogi Döntvénytár. BP. 385. §-ának l. b) pontjában meghatározott okból, a BP. 437. S-ának harmadik bekezdése értelmében megsemmisíttetnek. M. N. N. és F. H. vádlottaknak az a cselekménye, mely szerint M. N. N. vádlott L. Gy. bejegyzett üvegkereskedő kereskedelmi főkönyvét ugy vezette, illetve akképp változtatta meg, hogy ez a könyv F. H. vádlottnak 2112 K 9 fill. fennálló tartozását fenn nem állónak tüntette fel, s ezért a cselekvőségért F. H. vádlott M. N. N. vádlottnak 600—800 K jutalmat adott és mely cselekménynyel, mint fondorlattal L. Gy. sértettnek tévedésbe ejtése a vádlottak jogtalan vagyoni haszna végett megkezdetett, sértettnek károsítása azonban be nem végeztetett, mert sértett a fondorlatot felismerve, jogait érvényesítette, s ekként az eredmény a vádlottak akaratán kivül álló okból nem következett be, mindkét vádlottra nézve a BN. 50. § ába ütköző s a Btk. 380., 381. §. 2. pontja és a Btk. 65. § a értelmében a csalás kísérletének minősíttetik, mely cselekmény M. N. N. vádlottra nézve bűntett, F. H. vádlottra a Btk. 20. § ához képest vétség, s abban M. N. N. mint tettes, F. H. vádlott mint a Btk. 69. §-ának 1. pontja szerint felbujtó bűnrészes vett részt. Egyedül M. N. N. vádlottnak cselekményeit, melyek szerint W. Gy.-nak 5040 K 74 fill., a B. testvéreknek 1824 K 23 fill., W. D.-nak 2842 K 10 fill. fennálló tartozásait L. Gy. sértett főkönyvében, mint annak könyvelője, szándékosan fenn nem állóknak könyvelte a nevezettek hozzájárulása nélkül, az ezektől várt jutalom reményében, valamint ugyancsak M. N. N. vádlottnak az a cselekménye, mely szerint saját 57 K 25 fill. fennálló tartozását fenn nem állónak könyvelte, s mely fondorlatot képező cselekményeivel L. Gy. sértettnek tévedésbe ejtése megkezdetett, de vádlott akaratán kivül eső okból be nem végeztetett, mert sértett a fondorlatot felismerve, követeléseit érvényesítette s a károsodását elhárította, a BN. 50. §-ába ütköző, a Btk. 381. §-ának 2. pontja, W. Gy., a B. testvérek és W. D. eseteiben még a Btk. 380. §-a s mind a négy eset a Btk. 65. §-a értelmében a csalás kísérlete bűntetteinek minősíttetnek. Ezért: M. N. N. vádlott a Btk. 383. §-a első bekezdésének második tétele a 388. §. és 66. §, továbbá a 96. és 99. §-ok alapján a 91. §. alkalmazásával főösszbüntetésül hét havi börtönre, mellékbüntetésül a Btk. 102. §-a alapján ötször 40 K, összesen 200 K pénzbüntetésre, három évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának hasonló tartamú felfüggesztésére Ítéltetik. F. H. vádlott a Btk. 383. §-a első bekezdésének második tétele, a 388., 66. § ok alapján a 91. §. alkalmazásával főbüntetésül három havi fogházra, mellékbüntetésül pedig 40 K pénzbüntetésre és egy év tartamára hivatalvesztésre és politikai jogai
