Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)
XIV Tartalommulaló. kerítés bűntettében mondották bűnösnek az anyát, aki természetes leányát egy izben elvezette egy találkahelyre, ahol az már azelőtt is megfordult, más izben pedig, mikor a leányért a találkahely tulajdonosa elküldött, annak az öltözködésben segédkezeti „ -'575 Bn. 46. §. 45. III. Az üzletszerűség, helyes fogalma szerint, már önmagában hasonnemü cselekmények folytatólagos elkövetésére s ily módon való nyerészkedésre szolgáló állandóbb elhatározást, valamint ennek kisebb-nagyobb mértékben való fokozatos megvalósítását feltételezi, s a törvényben ehhez fűzött magasabb büntetési tétel, csak erre az üzletszerűséget megállapító elhatározásnak és cselekményeknek összességére szabottnak érthető ~ _ _ .„ ._. .... „ 69 197. II. Adalék az üzletszerűség fogalmához .._ .... .... .._ .... ~_ 341 20. Az üzletszerűség mellett együttesen az anyagi bűnhalmazat is meg nem állapitható. Az «üzletszerűség)) valamely állandóbb, következetes magatartás czélzatát és ennek a körülményekhez képest több-kevesebb vagy akár csak egy esetre terjedő megvalósítását egészben felölelvén, a törvényben kimondott ez a minősítés az Ítélet hozásáig elkövetett hasonnemü cselekményeket mind átfogja és egységes cselekménynyé foglalja össze .... . „. ._ .._ .„. .„ _ _ .... 34 XVII. FEJEZET. A rágalmazás és a becsületsértés. 258. §. 102.1. Orvos feleségéről annak állítása, hogy egy más orvoshoz fordulni akaró beteget a saját férjéhez csalogatta és csábítgatta, rágalmazás. II. Rágalmazás esetén közömbös, hogy a vádlott az állított tényt, hitelt adva más személy elbeszélésének, a tényt a maga részéről valónak tarthatta „ _ ... 179 212. Valótlan öngyilkossági hir közlése magában véve nem állapítja meg bűncselekmény tényálladékát, mert öngyilkosság elkövethető oly körülmények közt is, amikor az csak szánalmat ébreszt, anélkül, hogy az öngyilkos jó hírnevét legtávolabbról is érintené... .... ._. _ 360 260. §. 47. A hatóság előtti rágalmazáshoz megkívántatik, hogy a hatóság előtt emelt vád valótlannak bizonyult legyen. A valótlanság azonban hivatalból bizonyítandó s ez a bizonyítás a Btk. 263., 264. §-aival összefüggésbe nem hozható. Tehát nem a vádlottnak kell bizonyítani állításainak valódiságát, miként a Btk. 263. §-ának eseteiben. Abból, hogy az alapeljárás rendén az akkori feljelentés tartalma nem volt bebizonyítható, nem következik, hogy az valótlan. A jelen eljárás feladata, hogy megállapítsa azokat a tényeket, melyekből helyes következtetés vonható le arra a döntő kérdésre, vájjon valótlan-e a vádlottnak a hatóság előtt emelt vádja. A tényeknek valódi előadásával ugyan, de azoknak téves, hibás következtetési eredményező meg nem felelő minősítésével a vélt jogsérelemnek orvoslása czéljából az illetékes hatósághoz benyujiott és valamely eljárás megindítására alkalmatlannak talált és alaptalan panasz a rágalmazás tényálladékát még meg nem állapítja. Ha a vád valótlannak bizonyult, vizsgálandó, vájjon a feljelentőt gondatlanság terheli-e annak