Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

*16 Büntetőjogi Döntvénytár. 68. Ha az elsőbiróilag elitélt vádlott az általa a bűnösség megállapítása miatt felebbezett elsőfokú ítélet meghozása után meghalt és a másodfokú bí­róság ebből az okból az eljárást a BP. 423. §-a alapján megszünteti, a fömagánvádló a felebbviteli eljárás folyamán felmerült bűnügyi költség viselé­sére a BP. 482. §-a értelmében nem kötelezhető. Ugyanis a bűnügyi költségeket a magánvádló csak abban az esetben köteles megtéríteni, ha a bíróság a vádlottat nem mondja ki bűnösnek és az eljárás egyedül magánvád alapján folyt, vagy ha az eljá­rást a magáninditványnak visszavonása miatt szüntették meg. Itt azonban ezeknek az eseteknek egyike sem forog fenn és jelesül az eljárásnak az elsőbiróilag elitélt vádlottnak az elsőfokú ítélet ho­zása után bekövetkezett elhalálozása folytán történt megszüntetése nem foglalván magában döntést az ügy érdemében, a vádlott nembünösségének kimon­dásával nem azonosítható. (Határozat a jogegység érdekében.) (Curia Jogegységi Tanácsa: 1913 jan. 24. 636/1913. B. sz. a.) A kir. Ouria: A koronaügyész perorvoslata alaposnak talál­tatván, kimondatik, hogy abban az esetben, In az elsőbiróilag elitélt vádlott az általa a bűnösség megállapítása mialt felebbezett elsőfokú ilélet meghozása után meghalt és a másodfokú biróság ebből az okból az eljárást a BP. 423. §-a alapján megszün­teti, a fömagánvádló a felebbviteli eljárás folyamán felmerült bűnügyi költség viselésére a BP. 482. §-a értelmében nem kötelezhető. Megsértette tehát a törvényt a dési kir. törvényszék vég­zésével annyiban, amennyiben a K. Albert ellen becsületsértés vétsége miatt folytatott bűnvádi eljárást abból az okból, mert az elsőbiróilag elitélt vádlott az általa a bűnösség megállapítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom