Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

Büntetőjogi Döntvénytár. K7 endő előállítása iránt és a legutóbb tett intézkedésnek foganatja is volt, amennyiben a Budapesten Sz. J és L. J. álnevek alatt tartózkodott legilj. L. J. a székesíővárosi m. kir. államrendőrség főkapitánysága által 1912. évi június hó 17-én letarlóztaltatott és a székelyudvarhelyi kir. ügyészség fogházába ál kisértetett. A kir. ügyész 1912. évi június hó 19-én 2656/kü. sz. a. kelt átiratával a kir. törvényszéket a büntetésnek legifj. L. J. ellen történt foganatba vételéről értesítvén, a kir. törvényszék 1912. évi június hó 27-én 1811. sz. a. hozott végzésével kijelentette, hogy az emiitett értesítést nem veszi tudomásul, mert a kir. törvényszék iratai szerint a büntetés végrehajtása elévültnek mutatkozik. Ez a végzés perorvoslattal nem támadtatott meg. A kir. törvényszék azzal, hogy annak megállapítása után, mikép a felmenőágbeli rokonon elkövetett súlyos testi sértés vétségeért fogházra és pénzbüntetésre jogerősen elitélt legifj. L. J -nak a semmiségi panaszt vissza- és elutasító curiai végzés tartózkodóhelyének ismeretlen volta miatt nem volt kézbesíthető, az elitélt tartózkodóhelyének kipuhatolása, sőt annak letartóztatása és előállítása iránt intézkedett; utóbb pedig fentidézett keletű és számú végzésével a büntetés végrehajtásának elévülése tárgyában határozott, a törvényt megsértette. A jogerősen megállapított büntetés végrehajtása ugyanis a BP. 494. §-ának ötödik bekezdése szerint a kir. ügyészséget illeti. Ugyancsak a kir. ügyészséget illeti a további eljárás a BP. 504. §-ának értelmében abban az esetben is, ha az Ítéletet kézbesítés utján közlik, vagy ha az elitélt az ítélethirdetésre elő nem állítható. Midőn tehát megállapittatott, hogy a jelen esetben a jogerős ítélet helyét pótló harmadbirósági végzés az elitéltnek, tartózkodó helyének ismeretlen volta miatt nem volt kézbesíthető, ami az Ítélethirdetésre való elő nem állithatással egyenlő hatályú, a további eljárás, nevezetesen az elitéltnek szabadságvesztés-büntetésének megkezdésére a BP. 515. §-ában előirt módon való megidézése, illetve elfogatása és előállítása iránti intézkedés nem a kir. törvényszék, hanem a kir. ügyészség hatásköréhez tartozott. Nem tartozott a kir. törvényszék hatásköréhez a büntetés végrehajtásának elévülése kérdésében való határozathozatal sem, mert eltekintve attól, hogy ilyen határozathozatalra egyik fél fellépése sem nyújtott alkalmat, abból, hogy a büntetés végrehajtása a kir. ügyészséget illeti, önként lolyik, hogy a büntetés végrehajtására vonatkozó kérdésekben, hacsak a bűnvádi perrendtartás külön eltérő rendelkezést nem tartalmaz, tehát a vég-