Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

4 Büntetőjogi Döntvénytár. A BP. 385. §-ának 1. a) pontjára fektetett panasz pedig szintén alaptalan, mert a kir. Curia is ugy találta, hogy az esküdtek által elfogadott tények az izgatás vétségének tényálladékát kimerítik. Az alaptalannak talált semmiségi panasz ezekhez képest a BP. 437. §-ának 4-ik bekezdésének megfelelően elutasítandó volt. = Curia 3874/1903: Az izgatás tényálladékát nem zárja ki az állított tények valódisága, (fí. Hat. Tára 338.) 42. A Btk. 392. §-a szerint minősül vádlottnak az a tette, hogy születési anyakönyvi kivonatát akképpen hamisította meg, hogy születési évét 1891-ről 1894-re kiigazította és ezt az okiratot arra használta fel, hogy valamely cs. és kir. hadapród-iskolába ingyenes állami alapítványi helyre való felvételét kieszközölje, amelyhez koránál fogva igénye nem lehetett. (öuria 1912 deczember 3. 8267. sz. a.) 43. Főmagánvádló, mint cs. és kir. élelmezési zászlós, a katonai élelmezésnek, tehát a katonai közigazgatásnak lévén alkalmazottja, hivatalos álláséinál és foglalkozásánál fogva közhivatalnoknak lévén tekintendő, az ellene nyomtatvány utján elkövetett becsületsértés az 1897. évi XXXIV. tcz. 16. §-ának második bekezdése szerint az esküdtbíróság hatásköréhez tartozik. (Ouria 1912 november 27. 8006. sz. a.)