Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 7. kötet (Budapest, 1914)

<)-_> Büntetőjogi Döntvénytár. 261. §-ába ülköző becsületsértés vétségében, valamint a Kbtk. 41. § ába ütköző közcsend elleni kihágásban bűnösnek nyilvánította és a becsületsértés vétségeért behajthatatlanság esetén egy napi fogházra átváltoztatandó tiz korona pénzbüntetésre; a közcsend elleni kihágásért pedig a Kbtk. 22., illetve 23. §-a alapján egy napi fogházra mint fő-, és behajthatatlanság esetén ovábbi egy napi fogházra átváltoztatandó husz korona pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre ilélte el. A kir. járásbíróság azzal, hogy a vádlottra a Kbtk. 41. §-ában meghatározott közcsend elleni kihágásért főbüntetésképp kiszabott szabadságvesztés-büntetést fogházban állapította meg és a mellékbüntetésképp kiszabott husz korona pénzbüntetést, behajthatatlanság esetére fogházra álváltoztattatni rendelte, a törvényt megsértene, mert az emiitett közcsend elleni kihágás főbüntetése e. Kblk. 44. §-a szerint elzárásban állapítandó meg; a mellékbüntetésképp kiszabandó pénzbüntetés pedig az idézett törvény 23 §-a értelmeben behajthatatlansága esetére, elzárásra változtatandó át. A Btk. 53. § ának második bekezdésében foglalt az a szabály, mely szerint a főbüntetésként kiszabott pénzbüntetés behajthatatlansága esetén fogházra változtatandó, a jelen esetben a becsületsértésért megállapított pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztés-büntetés tekintetében nem alkalmazható, mert vádlott ellen ugyanazon ítéletben többrendbeli szabadság\esztés-büntetés állapíttatván meg, ez a tény a különböző nemű szabadságvesztés-büntetések egyesítését tette szükségessé. Nyilvánvaló tehát, hogy a vádlottra a becsületsértés vétségeért kiszabott tiz korona pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztés büntetés a jelen esetben, figyelemmel a közcsend elleni kihágás törvényes büntetésére, elzárásban lelt volna megállapítandó. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani; egyúttal pedig az Ítéletnek perorvoslattal megtámadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezni és a BP. 442. §-ának utolsó bekezdése értelmében a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellelt. 41. Az hogy valamely irodalmi mii a történeti hűséget megközelíti, vagy történelmi müvekből vesz át idézeteket, az izgatás vétségének tényálladékát ki nem zárja, mert a való tényeknek czélzatos csoportost-