Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 6. kötet (Budapest, 1913)

44 Büntetőjogi Döntvénytár. A büntetés mértékére nézve a BP. 385. §-ának 3. pontja alapján bejelentett panasz szintén alaptalan, mert az alsóbiróságok által helyesen felsorolt enyhítő körülmények nem olyan nagyszámuak, vagy nyomatékosak, hogy a büntetés rendkívüli enyhítését indokolttá tennék. Ehhez képest az alaptalan semmiségi panaszokat el kellett utasítani. Ellenben S. J. vádlottnak az országból való kiutasítás miatt a BP. 385. §-ának 2. pontja alapján bejelentett panasza alapos. Ugyanis a Btk. 64. §-ában foglalt azon rendelkezésből, mely a kiutasítást nem feltétlenül és kötelezően irja elő, hanem annak kimondását a bíróság belátására bízza, következik, hogy ez a mellékbüntetés csak akkor alkalmazható, ha arra a külföldi büntettessél szemben valamely különös kellőleg kifejtett ok forog fenn. A kiutasítás külön megindokolásának a szüksége tehát egyik korlátja ezen mellékbüntetés alkalmazhatóságának. A jelen esetben azonban az alsófoku bíróságok ezt a korlátot nem tartották szem előtt, mert az elsőbiróság a mellékbüntetést semmivel sem indokolta, a másodbiróságnak a fiumei viszonyok sajátosságára alapított indoka pedig ilyen általánosságban azért nem fogadható el, mert azzal a vádlottra vonatkozóan semmiféle közelebbi adatok megjelölve nincsenek. Tekintve továbbá, hogy az alsóbiróságok által megállapított tényállásban egyébként sem ismerhetők fel olyan körülmények, melyek ezen mellékbüntetés alkalmazását indokolttá tennék és pedig különösen abban az irányban sem, hogy a vádlottnak az országban való megmaradása a közrendet és a jogbiztonságot veszélyeztetné, sőt tekintve, hogy vádlott már az évek hosszú során át állandóan Fiúméban lakik, ott családot alapitolt és mint iparos rendes munkával foglalkozik, anélkül, hogy eddig a törvénynyel összeütközésbe került volna, ezek az adatok tehát éppen amellett szólnak, hogy a kiutasításra alapos ok fenn nem forog, ennélfogva mindkét alsófoku Ítéletnek azt a részét, melylyel a Btk. 64. §-a szerinti mellékbüntetés is kimondatott, a BP. 385. §-ának 2. pontjába ütköző semmiségi okból meg kellett semmisíteni. 24. Az esküdtek a vád tárgyává tett mindkét esetben határozatukkal azt állapították meg, hogy vádlott ugy házastársát, mint leányát szándékosan bántalmazta, az a körülmény, hogy a házastársa sze-