Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 6. kötet (Budapest, 1913)

Bűn tető'jogi Döntvénytál-. 27 korlátok között)) mozogni, továbbá mivel a BP. 385. ^-ának 2. pontja anyagi semmiségí oknak jelöli meg, ha a bíróság a büntetés kiszabásánál a törvény által vont határokat — tehát a korlátokat — meg nem tartotta, anyagi semmiségi ok fenforgása esetén pedig felebbezésnek van helye; habár a UN. a fiatalkorúak erdekében tett intézkedéseket a fogház és államfogház kivételével ((büntetésnek)) nem is nevezi s a fiatalkorú érdekében annak nem kívánja tekinteni és igy az egyes intézkedések alkalmazásánál ((büntetés kiszabásáról)), ((büntetési tételek be nem tartásáról)) nem lehetne szó; ugy a BP.-ban, mint a BN.-ban lefektetett az a főelv, hogy a törvény homályos intézkedései mindig a terhelt érdekeinek kedvezőbb értelemben magyarázandók, arra indította a táblát, hogy a fiatalkorúak érdekeben használható perorvoslati jogot tágabban értelmezze s amenynyiben a BP. 385. ^-ában felsorolt anyagi semmiségi okoknak megfelelő sérelmek panaszoltatnak. az azckra íokíeiett telebbezéseket elfogadja » az ügyet felülvizsgálja. Ezen felfogás által vezéreltetve, elfogadta a tábla a fiatalkorú védője által a felebbezési indokokban vitatott azt az álláspontot, hogy már annak a megállapítása, miszerint a tagadásban levő fiatalkorú a bűncselekményt elkövette, reá nézve erkölcsileg, sőt mivel a bűnügyi költségekbeni marasztalással jár, anyagilag is hátrányos, szülőire és hozzátartozóira megalázó : nem lehet tehát megtagadni a fiatalkorúnak, ugy törvényes képviselőjének és védőjének a BP. 383. ^-án alapuló azt a jogát, hogy a bűnösség kérdésében felebbezéssel élhessenek, miután a BN. 17. £-ában foglalt intézkedések alkalmazhatásának is legelső feltételét az képezi, hogy a vádbeli bűncselekmény a fiatalkorú ellen be legyen bizonyítva és csak ezután kerülhet sorra az a második kérdés, hogy a fiatalkorúnak a cselekmény elkövetésekor megvolt-e a büntethetőséghez megkívántató értelmi és erkölcsi fejlettsége. Viszont az ügyésztől, akinek a BP. 383. £-ának I. pontja jogot ad arra, hogy ne csak a vádlott terhére, hanem javára is felebbezhessen, aki bizonyos esetekben a BN. 10. § a szerint is különös felebbezési joggal bir, nem vitatható el az a jog, hogy amennyiben a fiatalkorú jövőbeli magaviselete és erkölcsi fejlődése szempontjából nem azt az intézkedést tar!ja helyesnek, kívánatosnak, amelyet az elsőbiróság alkalmazott, e miatt perorvoslattal élhessen. Ezért fogadta el a tábla a fiatalkorura vonatkozó Ítéleti rész elleni felebbezéseket, intézte el az ügyet felebbviteli főtárgyaláson és vizsgálta felül az Ítéletet egész terjedelmében. Miután pedig ugy találta, hogy az elsőbiróság a fiatalkorú