Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 6. kötet (Budapest, 1913)

XIV Tartalommulaló. egyenes üzenetére színleges elrablás utján vitte saját lakására, ezt teljes nyilvánossággal telte és a sértetthez való viszonyát a legközelebbi vasárnapon a szülők beleegyezésével, a lelkész közbenjöttével megtartott ünnepélyes egyházi eljegyzés szentesítésének vetette alá; hogy emellett a vádlott a férfi és nő közötti törvényes életközösség feltételei felől, müveletlensége és azoknak a helyi erkölcsöknek durva visszamaradottsága miatt, amelyek között felnőtt és élt, tisztában nem volt, ez oly körülmény, mely nem a büntetőtörvény körébe tartozván, a Btk. 81. §-a alá nem vonható, ebbeli tudatlanságával járó tévedése tehát mentségére szolgálhat .„ .... „ „ .... .... .__ 254 241. §. 117. A Btk. 242. §-a szerint minősített bűntett nem állapitható meg önmagában ama tény alapján, hogy vádlott a fajtalanságot tizenkét éven alóli életkorban volt, tehát akaratuk nyilvánítására jogilag képtelen fiukkal követte el. — Fajtalanság a cselekmény, amely a szemérmet és erkölcsiséget nemi vonatkozásban sértve, a nemi ösztön természetellenes kielégítésére irányult ... ..„ _ „ .... „ .„ .... „ 211 XVI. FEJEZET. A. családi állásra vonatkozó büntettek és vétségek. 254. §. 121. Gyermekkitétel büntette. Egyéves gyermeknek, hűvös márcziusi napon, korán reggel egy szoknyában a kertésztelep gépháza mellett levő vízmedencéből kivezető deszkacsatorna alá, a puszta hideg földre való letétele által annak testi épsége és élete is veszélynek tétetett ki 216 XVII. FEJEZET. A rágalmazás és a becsületsértés. 255. §. 114. Nem hamis tanuzás, hanem rágalmazás czimén mondattak ki bűnösnek azok, akik abban a válóperben, melyben tanukként kihallgattattak, magának a bontó pernek lényegére vonatkozó közvetlen érzéki észleleten alapulónak állított hamis vallomást egyáltalán nem tettek, hanem azt állították, hogy sértett és édesanyja a válóperben őket pénzigérettel arra akarták reábirni, hogy a felperes terhére hamis lanuvallomást tegyenek .... _ ... _ -- ... _ ... ..- 207 145. III. A törvény a becsületet mint az egyén erkölcsi értékét minden irányban védelmezi és nem tesz különbséget politikai és közönséges becsület között. — IV. Az a felfogás, hogy az újságírónak a közérdek megóvása szempontjából több joga volna, mint másnak, vagyis, hogy a támadásban foglalt sértő vagy meggyalázó kifejezések büntetlenül maradjanak, mert bírálatot jogosítva volt gyakorolni, téves, mert a bírálat jogosultsága mindenkit egyformán megillet, de a törvény egyformán sújt mindenkit, aki a jogos bírálat határait túllépve, azzal a törvény tilalmába ütközik. — I. Vádlott egy magyar ügyvédről azt állította, hogy «fanatikus híve a nagy-tót államhóborlnak», hogy «nem fogadják be sehol, se pénzért, se ingyen nem kap semmit a városban»; ez rágalmazás, mert az a magyar ügyvéd, aki a magyar állam egységét és