Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

Büntetőjogi Döntvénytár. ségekről kitanitotta volna, mert a vádlott csak arra utalt, hogy a sértett a kézhez sem vett alapszabályokból tudhatta belépési kötelezettségét és a kölcsön felvétele alkalmával eszközölt elszámolás ellen kifogást nem emelt. Az igaz, hogy a sértett fél a belépési nyilatkozatot aláirta és ebben a nyomtatvány szövege szerint kijelentette, hogy a szövetkezetbe tagként belép. Tekintettel azonban arra, hogy az odahaza betegen fekvő és vasúti fütő létére, a jogi kötelezettségek vállalása körül avatatlan sértett fél ezt a belépési nyilatkozatot kitanitás és a kötelezettségvállalásnak minden ismerete nélkül irta alá a fentiek szerint tényként bizonyított szorult anyagi helyzetben, ebből a kir. tábla egyáltalán meg nem állapíthatta a tagul állás azon alapszabályszerü ténykörülményét, amely a fentebb idézett czélt szolgáló önkéntességet és nem a kényszerhelyzet tervszerű kizsákmányolását tételezi fel. Nem áüapithatta meg még akkor sem, ha a sértett fél előadásából azt is tudomásul veszi, hogy előző időben már egy szövetkezeti kölcsönt élvezett. Mert a szövetkezetek különbözők és az előzőleg felvett kölcsön feltételei, körülményei ismeretlenek. De nem jóhiszemű a vádlott azért sem, mert a kir. tábla tényként azt állapította meg, hogy a beszolgáltatott alapszabályok 16. lapján levő 27. §. 4. bekezdésének utolsó négy sora papírszelettel le volt ragasztva. Mert ez a kétségkívül a kir. törvényszéki tudomásvétel után eszközölt leragasztáis ok nélkül semmiesetre sem történhetett. És mert a leragasztott sorok a veszteség pótlására igénybevett üzletrészek kiegészítésére s ezen kiegészítés elmulasztásának következményeire vonatkoznak, azt a feltevést hívják fel, hogy a leragasztás a kiegészítés elhanyagolását és ezzel a megmaradt csonka üzletrészeknek: a szövetkezet vagyonába való beolvadását czélozza. (3. §. 9. bekezdés.) Mely feltevés esetleges jogosultsága mellett az az eredmény áll elő, miként alaptalan, sőt rosszhiszemű a vádlottnak fentebb jelzett az a védekezése is, hogy a sértett fél által befizetett 150 K üzletrész, a kölcsön teljes visszafizetése után a sértett javára való elszámolás tárgyát képezendi, valószínű levén a szövetkezetnek az az álláspontja, hogy az az üzletrész a szövetkezet vagyonába olvadt be. A kir. ítélőtábla mindezen tények alapján és mert a vádlott a Btk. 417. §-ában meghatározottak analógiája alapján büntetőjogilag kérdőre vonható és felelős üzletvezető igazgató, az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával, a vádlottnak, "az 1883. évi XXV7. tcz. 1. §-ában meghatározott uzsora vétségében való bűnösségét állapította meg. — A bűnösség megállapítása mellett