Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

Büntetőjogi Döntvénytár. í>7 esküdtbíróság a vonatkozó végzésében foglalt indokoknál fogva a védő indítványát helyesen mellőzte, azzal tehát a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét nem sértette meg, illetőleg nem alkalmazta tévesen. Nem bir alappal a panaszoknak a BP. 385. §-ának 1. a) pontjára fektetelt része sem, mert a 151*. 355. §-a értelmében ugy a szándékosság, mint a gondatlanság fenforgása kérdésében is az esküdtek hivatvák dönteni, vádlottnak az esküdtek által megállapított cselekménye pedig a Btk. 290. §-ába ütköző gon­datlanságból okozott emberölés vétségének az alkatelemeit egész­ben kimeríti, tehát bűncselekményt képez. De alapos a panaszoknak a BP. 385. §-ánRk 3. pontjára fektetett része, mert a fenforgó enyhítő körülmények, úgymint az, hogy vádlott büntetve még nem volt, hogy fájának a sértett által történt megdézsmálása folytán felizgatott kedélvállapolban cselekedett és hogy a jogosultak részéről támasztott magánjogi igényt önként kielégítette, súlyosító hiányában annyira nyomaté­kosak, hogy cselekményére a Btk. 290. §-ában előirt fogház­büntetés legkisebb mértékének az alkalmazása is tulszigoru lenne. Minthogy pedig eszerint az esküdtbíróság a Blk. 92. §-át, fel­tételének fenforgása daczára nem alkalmazta, minthogy továbbá egyrészt valamely tárgyat helyesen csak akkor lehet a bűncselek­mény elkövetésére használtnak tekinteni, ha az arra szándékosan vétetett alkalmazásba, a Btk. 61. §-ának a bűnjelek elkobzására vonatkozó rendelkezése tehát a gondatlanságból elkövetett cselek­ményeknél nem alkalmazható, másrészt pedig abból a körülmény­ből, hogy a Blk. 61. §-a, melynek alapján az esküdtbíróság a vádlott tulajdonát képező bűnjel lőfegyver elkobzását elrendelte, a Btk.-nek a büntetésekről rendelkező harmadik fejezetében fog­laltatik, nyilvánvaló, hogy a lőfegyver elkobzásának elrendelése a törvény értelmében büntető intézkedés és ezek szerint az esküdt­bíróság a vádlott sérelmére a Btk. 61. §-a alapján oly bünte­tést is alkalmazott, mely a Btk. 290. §-ába ütköző gondatlan­ságból elkövetett emberölés vétsége esetében nem alkalmazható; ezeknélfogva az elsőbiróság ítéletének a szabadságvesztés bünte­tést kiszabó részét a BP. 385. §-ának 3. pontjában megjelölt anyagi semmiségi ok fenforgása folytán, a bűnjel lőfegyver el­kobzására vonatkozó rendelkezését pedig a BP. 385. §-ának 2. pontjában megjelölt és e törvényszakasz végbekezdése alapján hivatalból figyelembe vett anyagi semmiségi ok fenforgása foly­tán a BP. 437. §-ának harmadik bekezdése értelmében meg­semmisíteni és a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett. = Ad. III. Állandó gyakorlat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom