Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

Büntetőjogi Döntvénytár. 11 A panasz alaptalan, meri az iratok a bevádolt czikkben állitolt tények megvilágítására szolgáltak S nem tartoztak azok közé, melyéknek felolvasását a BP. 313. S a tiltja; az az érvelés pedig, hogy a sértett lelnek a vádlott bizonyítékaival szemben az ellenbizonyítás nem volna megengedve, a törvényben támogatást nem talál, sőt a BP. 306. $ ának harmadik bekezdése e felfogásnak egyenesen ellentmond, mert e §. szerint még hivatalból is korlátlanul helye van a bizonyítékok beszerzésének. A BP. 427. § ának 4. pontja alapján a védő azért használ semmiségi panaszt, mert az esküdtekhez intézett kérdésben nem soroltattak fel azok a kifejezések, melyeket a főmagánvádló sértőknek tart. A panasz alaptalan, mert a kérdés a vádiratra való utalással tétetett fel, ami megfelel a törvény (BP. 574. §. 1. bek.) rendelkezésének. A panasz indokolásában az is nehezteltetik, hogy a Btk. 263. §-ának utolsó bekezdésére vonatkozólag is tétetett fel kérdés, s a védelem előadja, hogy az id. §. nem a büntethetőséget zárja ki, amiről a BP. 359. §-a intézkedik, hanem büntetlenségi esetet állapit meg. Minthogy azonban a BP. 359. § ában előforduló ez a kifejezés: ((büntethetőséget megszünteti)) azonos értelmű a Btk. 263. §-a utolsó bekezdésének «büntetlenség» kifejezésével, amennyiben mindkét §. oly esetet tart szem előtt, midőn a tárgyilag büntetendő cselekmény bizonyos feltételek mellett nem büntethetőnek jelentetik : a panasz alaptalan. Az a kifogás pedig, hogy az esküdtek főnöke a határozatot nem a BP. 369. §-ának harmadik bekezdésében irt módon hirdette ki, figyelembe vehető nem volt, mert az nem semmiségi ok. = Ad 1. V. ö. BDtár u. f. IV. k., 187. sz. a. közölt curiai határozatot. — kú. II. Ugyanígy Curia : 2914/1908. sz. {BDtár uj f. II. k., 170. sz.) - Ad III. V. ö. Vargha Ferencz fejtegetéseit: A bűnvádi perrendtartás mairvarázata czimü mii (1909. II. kiad.) II. t, 56-2. I. 7. Sikkasztás bűntettének vádja esetén az alsóbiróság által valókul elfogadott tényekből következtetés utján a Curia állapítja meg, hogy a vádlott jogosan vagy jogtalanul használta fel saját czéljaira a reá nézve idegen értéket. (Curia 1910 nov. 17. 7161/910. sz. a. I. Bt.)