Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

118 Büntetőjogi Döntvénytár. Mindkét védő Írásban indokokat is adott be, melyekben D. Sz. I. védője a BP. 385. §ának 1. a) pontja alapján semmiségi okul azt kívánja érvényesíteni, hogy védettjének cselekményében nincs fondorlatos tévedésbeejtés és nincs kár, a minősítés kérdésében továbbá azt hozza fel, hogy az állítólagos csendőrközbelépés nincs bizonyítva, mihez képest vádlott cselekménye a bűnösség megállapítása esetében csupán egyszerű csalás. A P. M. vádlott védője az indokokban hasonlókép azt vitatja, hogy a bűnösség megállapítása esetében védettjének terhére csak egyszerű csalás róható és tevékenysége alapján abban is csupán mint bűnsegéd mondható ki bűnösnek. E perorvoslatok közül a P. M. vádlott védőjének a BP. 384. §-ának 11. pontjára fektetett és a D. Sz. I. vádlott védőjének a bűncselekmény téves minősítése miatt használt panasza mint a törvényben kizárt, a BP. 434. §-ának harmadik bekezdése értelmében utasíttatott vissza ; mert ama alaki semmiségi okot P. M. vádlott és védője az elsőbiróság Ítélete ellen bejelentették, de annak figyelembe vételét a kir. Ítélőtábla mellőzte, mihez képest az a BP. 428. §-ának második bekezdése értelmében, a másod bíróság Ítélete ellen semmiségi panasszal már nem érvényesíthető ; továbbá mert D. Sz. 1. vádlott védője, a téves minősítésmiatt bejelentett panaszát, az Írásban beadott indokok szerint nem az anyagjogi törvény helytelen alkalmazása miatt, hanem a tények bizonyításának kérdésében használja, ezen a czimen pedig anyagi semmiségi okon nincs helye perorvoslatnak. Az alaki semmiségi okok miatt emelt panaszok mint alaptalanok a BP. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében utasíttatnak el. Mert a P. M. védője részéről indítványozott uj bizonyíték felvétele, a kir. ítélőtábla ítéletében ide vonatkozólag felhozott indokokból, mint az ügy eldöntésére lényegleien, helyesen lagadtatott meg; továbbá, mert a BP. 423. §-ának negyedik bekezdésének világos rendelkezése, ha uj bizonyíték fel nem vétetik, vádlottnak a felebbviteli főtárgyaláson való jelenlétét, csak a felmentőitéletnek vádlott terhére való megváltoztatása esetében követeli meg, mihez képest a kir. tábla azzal, hogy a P. M. vádlottnak, büntetését annak jelenléte nélkül felemelte, az alaki törvényt meg nem sértette. Szintúgy alaptalanok az anyagi semmiségi okon bejelentett panaszok is. A D. Sz. I. vádlott védője ugyanis tévesen vitatja, hogy védettjének cselekményében nincs fondorlat és hogy védettje kárt sem okozott, mert a ténymegállapítás szerint, vádlottak a sértetteket nyereségvágyuknak felkeltésével és azzal ejtették téve-