Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

Büntetőjogi Döntvénytár. BP. 385. §-a 1. a) pontjának puszla felhívásával a semmiségi ok a BP. 430. és 390. §-ai rendelkezésének megfelelően nincs megjelölve s a nevezeit vádlottak védekezésének a ténymegállapítással tett egybevetéséből sem ismerhető fel az a semmiségi ok, amelyet a védő és a közvédő a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján kívánnak érvényesíteni. A közvédő a P. P. vádlott érdekében és a hozzá csatlakozott vádlott, ennek védekezéséből kitetszően azért éllek a BP. 385. § ának 1. a) pontjára alapított semmiségi panaszszal, mert vádlott nem bántalmazási szándékból, hanem azért, mivel attól félt, hogy sértett kardot fog húzni s vérengzés lesz a dologból, hogy a verekedésnek elejét vegye, fogta meg sértettet. A bántalmazás hiányára fektetett ezek a semmiségi panaszok alaptalanok, mert a kir. tábla által valóknak elfogadott s a kir. Curia határozatánál is alapul veendő tények szerint P. P. vádlott a verekedésben olyképp vett részt, hogy sértettet védekezésre képtelen állapotba he'yezte s mig a többiek ütötték, azt megfogva tartotta, ezekhez képest pedig kétségtelen, hogy vádlott a bántalmazás elkövetésében fizikai közreműködéssel szándékosan vett részt s ekként vádlottnak tette bűncselekmény tényálladékát megállapítja. A G. J. és S. V. vádlottak védője semmiségi panaszának a BP. 385. §-ának 4. b) pontjára alapított része is alaptalannak találtatott, mert a kir. tábla állal bizonyítottnak elfogadott s a kir. Curia által a valódiság szempontjából leiül nem vizsgálható tényállás szerint s tekintettel '^z azzal kapcsolatos jogi fejtegetésre, a vádbeli cselekmény a Btk. 301. és 308. § aiban meghatározott súlyos testi sértés bűntettének ismérveit kimerítvén, a kir. tábla nem tévedett, amidőn a vádlottak cselekményét a BP. 301. és 308. §-ai alapján és csupán a Btk. 92. §-ának alkalmazása folytán a Btk. 20. § ához képest minősitetle súlyos testi sértés vétségének. Ezeknél fogva tehát a közvédőnek a BP. 385. §-ának 1. a) pontjára alapított semmiségi panasza, amennyiben az a P. P. vádlott érdekében használtatott, ugy e vádlottnak ugyanazon törvényhelyre alapított semmiségi panasza, valamint G J. és S. V. vádlottak védője semmiségi panaszának a BP. 385. §. 1 b) pontjára alapitolt része, mint alaptalanok, a BP. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében el voltak utasitandók. * * = Szándékosság nem lénykérdés; BDlár uj f., IV. k, 21., 85., 88., 109., 433. sz. — L. az e határozatokhoz irt jegyzetekei is. — A. semmiségi panasz bejelentésének módja kérdésében v. ö. Fayer fejtegetéseit a «Bűnvádi perrend-