Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)
Büntetőjogi Döntvénytár. szolgált cselekményre való vonatkozásban nyer, mint a törvény által arra meghatározott büntetési tétel alkalmazást, hanem, mint attól független bírói intézkedés, annak a keretén kivül esik. És mert a BN. nem tartalmaz olyan külön intézkedést, hogy a javító nevelés elrendelése tárgyában hozott ilynemű birói határozatok ellen akár a BP. 385. §-ának 2. pontja, akár pedig más perrendszerü semmiségi okból perorvoslat volna használható s ennélfogva a fenti perorvoslati nyilatkozatban megjelölt és jogi tartalmánál fogva a BP. 385. §-ának 2. pontjára alapitottnak tekintendő perorvoslat a törvény által ki van zárva : a fent érintett részét a semmiségi panasznak a BP. 434. §-ának harmadik bekezdése értelmében szintén vissza kellett utasítani. A BN. a fiatalkorú vádlottakra, a Btk. különös részében az egyes bűncselekményekre meghatározott büntetési tételeknek és nemeknek hallgatag történt hatályon kivül helyezésével kivételes és különös rendelkezéseket léptetett éleibe s annak 26. §-a értelmében a fiatalkorú vádlottakkal szemben, ha szigorúbb intézkedésre van szükség, szabadságvesztésbüntetéskép csakis fogházbüntetés alkalmazható, melynek legkisebb tartama 15 nap, leghosszabb tartama pedig öt, illetve tiz év. A törvényes fellételek fenforgása esetében a Btk. 92. §-a első bekezdésének első rendelkezése szerinti enyhítésnek azonban <csak akkor lehet és van helye, ha a cselekményre a törvényben meghatározott büntetés legrövidebb tartama az ugyanazon büntetési nem legkisebb mértékével egybe nem esik. Mert ha egybe esik, abban az esetben a cselekményre a törvényben meghatározott büntetés az ugyanazon büntetési nem legkisebb mértékeiga Btk. 91. §-ának alkalmazásával is leszállítható. Következéskép, miután a BN. 26. § a értelmében a fiatalkoruakra kiszabható fogházbüntetésnek legrövidebb tartama az ugyanazon büntetési nem legkisebb mértékével egybe esik, — kétségtelen, hogy a Btk 92. §-ában megengedett enyhitési módok közül az első rendelkezés szerinti nem alkalmazható. Egyébként a fiatalkorú vádlottak szabadságvesztés büntetésének az előbb említett módon való rendkívüli enyhítése már azért sem foghat helyt, mert az a BN. czélja és rendeltetésével ellenkezik. Ellenkezik pedig azért, mivel a BN. értelmében a fiatalkoruakra kiszabható szabadságvesztés-büntetés is inkább nevelés jellegével és természetével bír, — s igy, ha a büntetés alkalmazása tekintetében a fiatalkorú vádlottak javára oly méltánylást igénylő körülmények forognak fenn, amelyek annak jövőbeli magaviselete és erkölcsi fejlődése szempontjából a szigorúbb, illetve súlyosabb intézkedés helyett az enyhébbnek alkalmazását indokolják, s azokra figyelemmel inkábbb ez mutatkozik kivána6*