Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

64 Büntetőjogi Döntvénytár. indokok : Vádlottnak az a hazug előadása, hogy a vádlott, mint bírósági végrehajtó V. Gy. anyjának s nővéreinek árverés alatt álló ingatlanait V. Gy. neje szül. L. A részére megszerzi, ha V. Gy. a tőle kért pénzösszegeket birói letétbe helyezés végett neki átadja, nyilván ravasz fondorlatot állapit meg, mellyel a vádlott a végrehajtási szabályokban járatlan V. Gy. t tévedésbe ejtette és reábirta arra, hogy ez neki több alkalommal összesen 414 K-t azon czimen adott át, hogy ezt a pénzt a vádlott birói letétbe helyezze, a vádlott azonban ezt nem tette, hanem saját javára felhasználta, miáltal V. Gy.-nek 414 K kárt okozott. Az pedig, hogy vádlott a fenti csalta miveletével azért ejtette tévedésbe V. Gy.-t, hogy magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, a tényekből okszerűen következtethető. Ezekhez képest a vádlott cselekménye a Btk. 379. S-ába ütköző csalásnak összes alkotó elemeit kimentvén, büntetendő cselekmény tényálladéka fennforog s igy a védőnek a BP. 385. §-ának I. a) pontjára fektetett semmiségi panasza alaptalan. A kir. lábla ezt a csalást a Btk. 381. §-ának 2. pontja szerint minősítette, mivel azt a vádlott mint bírósági végrehajtó megbízása körében követte el. Minthogy a bírósági végrehajtónak hivatása hatásköréhez nem tartozik az, hogy ingatlanok árverésénél vételári részleteket felvegyen, vagy e czimen birói letétbe helyezés czéljából — különleges meghatalmazás nélkül — pénzeket elfogadjon s egyáltalában a felek érdekében a végrehajtási árverésnél közreműködjék ; továbbá minthogy a pénz felvételére és birói letétbe helyezésére a végrehajtást foganatosító kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság a vádlottnak nem adott megbízást, s végre minthogy a vádlott a pénzek átvétele idején az utóajánlati árverés foganatosítására még kiküldve nem volt, s ekként az árverés megtartására sem volt hatósági megbízása: annálfogva a vádbeli csalás a Btk. 381. § áriak 2. pontja szerint nem minősíthető, hanem annak 1. pontja alá esik, mert az 1. pont szerint minősül a csalás akkor, ha a csaló annak elkövetése végett közhivatalnoki jelieget vagy hatósági megbízást színlelt; már pedig a vádlott oly módon viselkedett, mintha végrehajtói minőségében a kért pénzek átadása és birói letétbe helyezése esetére képes volna akként intézkedni, hogy az utóajánlati árverésre bocsátott ingatlanok a sértett nejének birtokába kerüljenek, holott ily intézkedésre hivatali állásánál fogva jogosultsága nem volt s az árverés foganatosítására akkor, mikor a pénzek az ő kezéhez jutottak, még ki nem küldetett; következőleg a vádlott a csalás elkövetése végett ugy közhivatalnoki jelleget, mint hatósági megbízást színlelt.