Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

58 Büntetőjogi Döntvénytár. vényszék 1910. évi június hó 4-én 2381. szám alatt hozott jogerős másodfokú ítéletével a sértettet a R. Gy. vádlott részére megítélt 12 K költség fizetése alól felmentette ; az elsőfokú bíróság ítéletét egyébként azzal, hogy a K. Gy. vádlott részére megítélt 80 K költség «védelmi költséget)) képez, vonatkozó indokainál fogva helybenhagyta; egyúttal pedig a sértettet K. Gy. vádlott javára még 20 K ccfelebbviteli védelmi költség)) megfizetésére kötelezte. A költségekre vonatkozó rendelkezést a törvényszék azzal indokolta, hogy a BP. 482. § ának első bekezdése értelmében abban az esetben, ha a biróság a vádlottat nem mondja ki bűnösnek, a sértett csupán a vádlott védelmével járt költségeket tartozik fizetni ; minthogy pedig R. Gy. vádlottnak az eljárás folyamán védője nem volt, a sértett a R. Gy. részére megítélt 12 K költség fizetésére nem volt kötelezhető. A koronaügyész az alsófoku bíróságok ítéletében a sértettnek a költségekben való marasztalására vonatkozóan tett rendelkezést törvénysértőnek és a BP. 482. és 483. §-aiba ütközőnek nyilvánítja. Minthogy azonban a biróság a költségek iránt tett intézkedést a törvényre alapítván, ennek magyarázata és gyakorlati alkalmazása a biróság önálló, független ítélkezésének körébe tartozik; a törvénymagyarázat esetleg helytelen voltára pedig a jogegység érdekében használható perorvoslat tárgyát képező törvénysértés nem alapitható ; a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni nem lehetett; miért is azt elutasítani és az összes iratoknak a koronaügyészséghez leendő visszaküldését elrendelni kellett. * * = Elutasítása a jogegység érdekében használt semmiségi panasznak, mert önmagában az a tény, hogy a biróság a vitás kérdést esetleg helytelenül döntötte el, törvénysértés megállapítására nem alkalmas {BDtár IV. k., 215. sz.). Analóg határozat: BDtár V., L, 101. sz. Elutasítása a jogegységi perorvoslatnak, mert magában véve az a körülmény, hogy a biróság a bizonyítékokat esetleg helytelenül mérlegelte, nem szolgálhal alapul arra, hogy az ítélet törvénysértőnek nyilvánittassék. {BDtár uj f. IV. k., 202. sz.) 33 /. Becsületsértés vétségének vádja esetén a cselekmény elkövetésének indító oka s különösen a lelki izgalom, a bűncselekmény tényálladékát meg nem szünteti és legfeljebb a büntetés kiszabásánál vehető figyelembe. — II. A Btk. 275. § ának az az in-