Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

44 Büntetőjogi Döntvénytár. Ugyanis abból, hogy sértett P.-ban lakó katonatiszt, a szövetkezet székhelye pedig Bpest, továbbá az adóslevélben megállapított többi, az előadottak által nem érintett feltételből, jelesül abból, hogy az okiratban foglalt minden kikötés a hitelezés czéljának lett alárendelve, hogy a sértettnek mi érdeke sem volt a társaság üzletében való részvételre, a kir. Guria azt következteti, hogy sértettnek a társaságba való névleges belépése a hitelezéssel elérni czélzott nagymérvű ellenszolgáltatás egy részének elleplezése végett köttetett ki. A szövetkezeti üzletrész, hitelegyleti óvadék, kezelési dij, hitelegyleti tartalékalapleirás, nyomtatvány, tartalék- és könyvdíj,, tudakozódási és postai költség, a kikötésnél és a sértett által teljesített fizetések elszámolásánál használt czimeket, épen ugy, mint a 8%-os kamatfelszámitást, a kir. Curia előbbi következtetésének megfelelően a kölcsön mellékjárulékának, illetve költségének tekintette s egybehasonlitva a szolgáltatást az ellenszolgáltatással, ugy találta, hogy a vádlott terhére be nem tudható költség és bizonyos mértékben a hitelezési koczkázat tekintetbe vétele mellett is, feníorog a szembeötlő aránytalanság a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közt. Tekintve pedig, hogy vádlott tudakozódás utján értesült arról, hogy a sértettnek mik a személyes körülményei és vagyoni viszonyai, a nagymérvű ellenszolgáltatást pedig a vádlott kötötte ki; tekintve, hogy ezekből, kiválóan pedig nagymérvű követeléseinek elfogadásából vádlott a sértett szorult helyzetét tudta, felismerhető az is, hogy a hitelezés a sértett szorultságának felhasználásával történt. A védő által a bűnösség megállapítása ellen felhozottak nem voltak figyelembe vehetők. Azt, hogy a kikötések a kölcsön járulékai, az itt felsorolt tényekből a valósággal egyezően kellett megállapítani. Ez a folyománya az anyagi büntetőtörvény alkalmazására nézve irányadó és az 1883: XXV. tcz. 2. §-ában ki is fejezett annak az elvnek, hogy az uzsora minősített esete forog fenn, ha annak elpalástolása végett az elkövető előzetes bírói határozatot vagy egyezséget eszközöl ki, tehát ha a tettes a jogvédelemre hivatott eljárást e czélra használja. Ebben az esetben az uzsora vétsége annak ellenére fel volt ismerendő, hogy az ellenszolgáltatások az alapszabályokban megállapított czimek alatt szedettek be, mert a rendelkezések kijátszását a törvény nem védi. Az alsóbiróságok tévedtek tehát, midőn vádlottnak nem bűnösségére következtetlek, azért iiéleteik megsemmisítésével vádlott bűnössége meg volt állapítandó, az 1883: XXV. tcz.