Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

Büntetőjogi Döntvénytár. 25 nászt, mert a bíróság a büntetőtörvénynek rendelkezését nem alkalmazta ama kérdésben, hogy a teljes részegség, mint beszámítást kizáró ok forgott-^ fenn? A vádlottak semmiségi panasza alaptalan. Ugyanis az esküdtek nem állapítottak meg oly tényt, de hozzájuk ily irányban kérdésnek fellétele a vádlottak és védőik által javaslatba sem hozatott, amelyből az lenne következtethető, hogy vádlottak ittasságuk következtében a bűncselekmény elkövetésekor öntudatlan állapotban lettek volna, vagy elmetehetségük meg lett volna zavarva és e miatt akaratuk szabad elhatározási képességével nem birtak volna és igy az esküdtbíróság, mely ítéletét az esküdtek verdiktjére köteles állapítani, nem tévedett akkor, amikor a vádlottak javára a Btk. 76. §-át alkálin ízásba nem vette. 15. A műveltség alacsony foka enyhítő körülményül csak oly bűncselekményeknél vehető figyelembe, melyeknél a bentiök megnyilvánuló durvaságot a műveltség lett volna hivatva fékezni; azonban az orgazdaság nem ilyen bűncselekmény. (Ouria 1909 szeptember 1. 5986/1909. sz. a. IV. Bt.) A kir. Ouria: A semmiségi panasz alaposnak találtatván, az esküdtbíróság Ítéletének L. I. és Sz. J. L. vádlottak büntetését és ennek folyományakép a bűncselekmény minősítését tárgvazó része a BP. 385. §-ának 3. pontja alapján megsemmisíttetik s ezek a vádlottak a terhükre megállapított s a Btk. 370. £-ának első bekezdésében meghatározott orgazdaságért a Btk. ;i70. §-ának első bekezdése és a 373. §. alapján fejenként nyolcz hónapi börtönre ítéltetnek stb. Indokok: Az esküdtbíróság ítélete ellen a kir. ügyész L. I. és Sz. J. vádlottak terhére élt semmiségi panasszal a BP. 385. § ának 3. pontja alapján a Btk 92. § ának alkalmazása miatt s ezt a semmiségi panaszt a koronaügyész fenntartotta. Az esküdtbíróság L. I. és Sz. J. L. vádlottak büntetésének kiszabásánál azért alkalmazta a Btk. 92. §-át, mert e vádlottak műveltségének alacsony fokát, a büntetett előéletükben fennforgó súlyosító körülménnyel szemben is annyira nyomatékos enyhítő körülménynek találta, hogy annálfogva a nevezett vádlott cselekményére a törvényben meghatározott börtönbüntetésnek legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne.