Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

Büntetőjogi Döntvénytár. 15 tálból megsemmisíttetik s a mellékbüntetés alkalmazása mellőztetik. Indokok: A védő a BR 385. §-ának 1. b) és 3. pontja alapján élt semmiségi panasszal azért, mert a cselekmény nem a Btk. 281. §-ának 2. bekezdése szerint minősittetett s mert a 92. §. nem alkalmaztatott; vitatván, hogy ha az erős felindulást az okozta, hogy a megölt személy a tettest vagy hozzátartozóját jogtalanul súlyosan bántalmazta vagy megsértette, a Btk. 281. §-ának 2. bekezdése alkalmazandó azon esetben is, ha a cselekmény felmenő ágbeli rokonon követtetett el ; vitatja továbbá, hogy a többszöri lövés nem súlyosító körülmény, mert a több lövés egy akaratelhatározás eredménye s végül, hogy nyomatékos enyhítő körülmény az is, hogy vádlott a cselekményt az anyjának az apja részéről szenvedett folytonos üldöztetése s amiatt keletkezett elkeseredésében követte el, hogy anyja sorsát enyhíteni apjánál nem sikerült. A semmiségi panasz alaptalan. Ugyanis a Btk. 281. §-ának 3. bekezdésében felmenő vagy lemenő ágbeli rokonnak vagy házastársnak erős felindulásban elkövetett megölését az u. a. §. 1. és 2. bekezdésében foglalt általános rendelkezések alul kivette és ama rokoni, illetve házastársi köteléknek figyelembevételével súlyosabb büntetési tétel alá helyezte. A jelen esetben tehát, amidőn vádlott az apját ölte meg erős felindulásban, a Btk. 281. §-a 2. bekezdésének alkalmazhatása egyenesen ki van zárva. Ami a semmiségi panasznak a 38o. §-ának 3. pontjára alapított részét illeti, igaz ugyan, hogy a többszörös lövés, mint az ölési szándék megátalkodottságának jele csak azon esetben volna súlyosító körülményül betudható, ha az esküdtbíróság azt is megállapította volna, hogy vádlott nem gyorsan egymásután, mintegy folytonosságban tett több lövést, mert csak ez esetben következnék az ölési szándék megátalkodottsága a többszörös lövésből; mégis minthogy vádlott apjának a vádlott anyja iránt tanúsított magatartása már az erős felindulás megállapítására, ennélfogva az enyhébb büntetési tétel alkalmazására alapul szolgált, ugyanaz tehát még enyhítő körülményül is be nem tudható ; s minthogy a büntetlen előéletben fenforgó egyedüli enyhítő körülmény nem annyira nyomatékos, hogy annálfogva a cselekményre a törvényben meghatározott büntetés legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne: a Btk. 92. §-a alkalmazásának feltételei nem forognak fenn. Tekintettel azonban arra, hogy a vádlott terhére megállapított bűncselekmény mellékbüntetésül a Btk. 289. §-a szerint csak hivatalvesztéssel büntethető, mindamellett az esküdtbíróság mellékbüntetésül a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is alkal-