Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

8 Büntetőjogi Döntvénytár. az irányban való kiegészítését, hogy a sértett fél polgári ügyeiben a végrehajtás el volt rendelve és hogy K. I. járásbiró milyen felhatalmazást adott a kezelőknek a nevének az aláírására ; ez a panasz azonban alaptalan, mert a beszerzett iratokból meg lévén állapítva, hogy a sértett fél ügyeiben a végrehajtás csak a vádlott bűncselekményének elkövetése után rendeltetett el, a kihallgatott tanukkal pedig az is megállapítva lévén, hogy a nevezett járásbiró kivételesen milyen ügyekben hatalmazta fel a kezelőket nevének aláírására, — a bizonyítás további kiegészítése czéltalan lett volna. A BP. 385. § ának 1. a) pontjába ütköző semmiség abban foglaltatnék, hogy vádlott cselekménye bűncselekményt, különösen pedig közokirathamisitást a védekezés és a semmiségi indokok szerint azért nem képez, mert a hamisított végrehajtási végzésekből senkire joghátrány nem származhatott. Ez a panasz azért alaptalan, mert a kir. ítélőtábla által valónak elfogadott tényállás szerint, mely a BP. 437. §-ának első bekezdése értelmében felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, vádlott ezen hamis végzésekben magát a végrehajtás foganatosítása végett kiküldött végrehajtónak tüntette fel, és vádlott ezen végzések alapján végrehajtási költség előlegeket vett fel a sértettől, ebből pedig a kir. Ítélőtábla is az elsőbiróságtól átvett jogi indokolás szerint helyesen vonta le azt a következtetést, hogy vádlott a sértettet ezen végzésekkel megtévesztette és megkárosította. A BP. 385. §-ának 1. b) és c) pontjára alapított semmiségi panasz az alsóbbfoku Ítéletekben megállapilott csalásra vonatkozik, minthogy pedig a csalás megállapítása a jelen ítélettel mellőztetett, ezáltal ez a panasz tárgytalanná vált. A csalás bűntettének megállapítását pedig a kir. Curia a következő indokokból mellőzte: Az alsófoku bíróságok a csalást amialt állapították meg, mert vádlott azon hamis előadással, hogy a sértett fél polgári ügyeiben a végrehajtás foganatosítása végett hivatalos megbízást kapott, megtévesztette és ezáltal végrehajtási költségek előlegezésére reábirta, tehát megkárosította. A közokirathamisitást pedig szintén azon az alapon állapította meg, hogy vádlott a hamis végrehajtási végzésekben a végrehajtás foganatosítása végett kiküldött közegnek tüntette fel magát és hogy vádlott ezáltal is sértettet már a csalásnál kifejtett módon megtévesztette és megkárosította. Minthogy pedig valamely hamis közokiratnak mások tévedésbe ejtése és megkárosítása végeit való felhasználása a közokirathamisítás tényálladékának kiegészítő részét képezi, kétségtelen, hogy az alsófoku bíróságok tévesen alkalmazták a törvényt, amidőn vádlottnak ugyanazt a ténykedését közokirathamisitásnak