Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

Büntetőjogi Döntvénytár. 119 A zilahi kir. járásbíróság 1909. évi márczius hó 24-én 1908. B. 867/10. sz. alalt hozott Ítéletével Sz. L. vádlottat a fent előadott tényállás alapján a Btk. 260. §-ába ütköző hatóság előtti rágalmazás vétségeért a 92. §. alkalmazásával, behajthatlanság esetén öt napi fogházra átváltoztatandó 100 K pénzbüntetésre ítélte el. Vádlott felebbezése folytán a zilahi kir. törvényszék 1909. évi június hó 1-én 3344. sz. alatt hozott másodfokú jogerős ítéletével a kir. járásbíróság Ítéletét a BP. 385. §-ának 1. c) pontjában megjelölt auyagi semmiségi okból megsemmisítette és Sz. L.-t, hivatkozással a BP. 326. §-ának 4. pontjára, a vád alól felmentette. A kir. törvényszék megállapítottnak veszi ugyan, hogy dr. K. B. sértett az ellene Sz. L. feljelentésére hamis tanuzásra való reábirás vétsége mialt folyamatba tett bűnvádi eljárás befejezéséről csak a 4826/1908. k. ü. számú megszüntető határozat kézhez vételekor, vagyis 1908. évi augusztus hó 1-én értesült; s hogy ettől a naptól kezdve a feljelentésnek 1908. évi szeptember hó 21-én történt beadásáig három hónap még nem telt el; hogy tehát a magánindilvány, amennyiben a Btk. 276. § ában foglalt szabály a jelen esetben alkalmazást nyerhetne, törvényes időben terjesztetett elő; a magáninditványt mégis elkésetten előterjesztettnek mondja a következő indokokból: A Btk. 276. §-a ezen ügy elbírálásánál nem vehető alapul, mert az abban kimondott szabály bírói határozatot tételez fel; az ügyészség által elrendelt nyomozás pedig bírói eljárásnak és a kir. ügyész megszüntető határozata birói határozatnak nem tekinthető. Ezek szerint a jelen esetben a magánindilvány előterjesztésére törvényileg megállapított határidő meghatározását illetően a Btk. 112. § a lévén az irányadó; minthogy dr. K. B. a Sz. L. részéről ellene tett feljelentésről az ennek következtében foganatosítóit nyomozás folyamán 1908. évi április hó 18-án történt kihallgatása alkalmával értesült, a feljelentést pedig csak 1908. évi szeptember hó 21 én, vagyis három hónapon lul adta be, az eljárás Sz. L. ellen az inditványozási jog elévülése következtében folyamatba tehető sem voll. A kir. törvényszék azzal, hogy Sz. L. vádlottnak a rágalmazás vádja alól történt felmentését az inditványozási jog elévülésére alapította, a törvényt megsértette. Igaz ugyan, hogy a Blk. 276. §-ában foglalt rendelkezés a jelen ügyben nem nyerhet alkalmazást, még pedig azért, mert ez a rendelkezés a rágalmazás mialt teendő magáninditvány előterjesztésének határidejét arra az eselre határozza meg, ha a